Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képé örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne. A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain. Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni...
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Dorian Gray arcképe fogadtatása többnyire nagyon lelkes, bár nem minden olvasót tudott érzelmileg közel engedni magához. Sokan kiemelik Oscar Wilde éleslátását, a szépséghez, fiatalsághoz, hiúsághoz és erkölcshöz kapcsolódó kérdések aktualitását, valamint a regény sötét, baljós atmoszféráját. Több olvasó szerint a mű mélyen elgondolkodtató és meglepően olvasmányos, miközben szinte minden oldala kínál megjegyezhető, idézésre méltó mondatokat.
Különösen nagy elismerést kapott Kosztolányi Dezső gördülékeny fordítása, ugyanakkor néhányan túlburjánzónak vagy távolságtartónak érezték a stílust. A filozofikus kezdet és a hosszabb, részletező leírások, főleg a gyűjtőszenvedélyhez kapcsolódó részek, több olvasónál megtörték a lendületet, Lord Henry szellemes, de terjengős monológjai pedig megosztották a közönséget. Azoknak ajánlható leginkább, akiket vonzanak a klasszikusok, a morális dilemmák és az emberi természet sötétebb oldalát vizsgáló, hangulatában erős és provokatív regények.
Mindig is érdekelt Oscar Wilde egyik legismertebb regénye, ezért amikor megláttam ezt a cenzúrázatlan kiadást, nem volt kérdés, hogy ebben a formában akarom elolvasni.
Nem is csodálkozom azon, hogy Oscar bácsi ezzel kicsapta a biztosítékot a jó öreg a viktoriánus Angliában, mert akkori szemmel nézve nagyon merész húzások vannak benne. Szóval az bizton állíthatom, hogy a jó öreg Wilde-nak volt vér a pucájában.
Ami pedig magát, a történetet illeti, egyszerűen zseniális. Az író remekül bemutatja, hogy egy naiv, könnyen manipulálható és befolyásolható fiú, milyen könnyen térhet a rossz útra, ha egy olyan ember szónoklatait tekinti követendő példának, mint Henry Wotton. Te jó Ég! Ennyi fantasztikus marhaságot, ember szájából még sosem hallottam. Egykét Henry Wotton-féle monológ után kedvem felmenni egy panelház legtetejére és levetni magamat onnan. Egyszerűen fájdalmas volt. Nem is csoda, hogy szegény Gray úrfi így becsavarodott. Mindent összevetve, nekem nagyon tetszett és azt hiszem bepróbálkozom az író novelláival is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat