Dorian Gray elragadó szépsége nemcsak a környezetére, de önmagára is elementáris hatással van. Az ifjú olyannyira a saját külsejének rabjává válik, hogy annak megőrzése érdekében bármit hajlandó lenne megtenni, kész mindenét, akár a lelkét is feláldozni, csak hogy örökre fiatal és szép maradhasson. Amikor egy művész portrét fest róla, Dorian azt kívánja, bárcsak a festmény öregedne helyette, ő pedig megmaradhatna mindig olyannak, amilyen a kép születésének pillanatában volt. Kívánsága teljesülni látszik, mert annak ellenére, hogy az idő telik, ő pedig a dekadens és hedonista Lord Henry Wotton befolyása alá kerülve a züllés útjára lép és egyre mélyebbre süllyed, vonásai megőrzik tökéletes szépségüket. A képen azonban a múló idő és az egyre szaporodó és súlyosbodó bűnök mindinkább nyomot hagynak. Látván, hogy képmása egyre torzabbá válik, az ifjú először borzadva elzárja a festményt, majd úgy határoz, hogy el is pusztítja azt. Ez a döntés azonban végzetes következménnyel jár... Változott-e a világunk és benne az emberi természet a regény megszületése óta szemernyit is? A fiatalság és szépség eszményítése, az élvezetek parttalan hajszolása, a felszínesség és önzőség talán csak még nagyobb mértéket öltött az azóta eltelt idő alatt. Annak az igazsága azonban, hogy mindennek ára van, feltehetően mindig érvényes lesz.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Dorian Gray arcképe fogadtatása többnyire nagyon lelkes, bár nem minden olvasót tudott érzelmileg közel engedni magához. Sokan kiemelik Oscar Wilde éleslátását, a szépséghez, fiatalsághoz, hiúsághoz és erkölcshöz kapcsolódó kérdések aktualitását, valamint a regény sötét, baljós atmoszféráját. Több olvasó szerint a mű mélyen elgondolkodtató és meglepően olvasmányos, miközben szinte minden oldala kínál megjegyezhető, idézésre méltó mondatokat.
Különösen nagy elismerést kapott Kosztolányi Dezső gördülékeny fordítása, ugyanakkor néhányan túlburjánzónak vagy távolságtartónak érezték a stílust. A filozofikus kezdet és a hosszabb, részletező leírások, főleg a gyűjtőszenvedélyhez kapcsolódó részek, több olvasónál megtörték a lendületet, Lord Henry szellemes, de terjengős monológjai pedig megosztották a közönséget. Azoknak ajánlható leginkább, akiket vonzanak a klasszikusok, a morális dilemmák és az emberi természet sötétebb oldalát vizsgáló, hangulatában erős és provokatív regények.
Mindig is érdekelt Oscar Wilde egyik legismertebb regénye, ezért amikor megláttam ezt a cenzúrázatlan kiadást, nem volt kérdés, hogy ebben a formában akarom elolvasni.
Nem is csodálkozom azon, hogy Oscar bácsi ezzel kicsapta a biztosítékot a jó öreg a viktoriánus Angliában, mert akkori szemmel nézve nagyon merész húzások vannak benne. Szóval az bizton állíthatom, hogy a jó öreg Wilde-nak volt vér a pucájában.
Ami pedig magát, a történetet illeti, egyszerűen zseniális. Az író remekül bemutatja, hogy egy naiv, könnyen manipulálható és befolyásolható fiú, milyen könnyen térhet a rossz útra, ha egy olyan ember szónoklatait tekinti követendő példának, mint Henry Wotton. Te jó Ég! Ennyi fantasztikus marhaságot, ember szájából még sosem hallottam. Egykét Henry Wotton-féle monológ után kedvem felmenni egy panelház legtetejére és levetni magamat onnan. Egyszerűen fájdalmas volt. Nem is csoda, hogy szegény Gray úrfi így becsavarodott. Mindent összevetve, nekem nagyon tetszett és azt hiszem bepróbálkozom az író novelláival is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat