Az ifjú és feltűnően szép Dorian Grayt lefesti barátja, Basil Hallward. Lord Henry Wotton befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. Dorian a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson. Mindjobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá. "Basil Hallward az, aminek én hiszem magam, Lord Henry az, aminek a világ hisz engem, Dorian az, ami én szeretnék lenni - egy másik korban." - Oscar Wilde
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Dorian Gray arcképe fogadtatása többnyire nagyon lelkes, bár nem minden olvasót tudott érzelmileg közel engedni magához. Sokan kiemelik Oscar Wilde éleslátását, a szépséghez, fiatalsághoz, hiúsághoz és erkölcshöz kapcsolódó kérdések aktualitását, valamint a regény sötét, baljós atmoszféráját. Több olvasó szerint a mű mélyen elgondolkodtató és meglepően olvasmányos, miközben szinte minden oldala kínál megjegyezhető, idézésre méltó mondatokat.
Különösen nagy elismerést kapott Kosztolányi Dezső gördülékeny fordítása, ugyanakkor néhányan túlburjánzónak vagy távolságtartónak érezték a stílust. A filozofikus kezdet és a hosszabb, részletező leírások, főleg a gyűjtőszenvedélyhez kapcsolódó részek, több olvasónál megtörték a lendületet, Lord Henry szellemes, de terjengős monológjai pedig megosztották a közönséget. Azoknak ajánlható leginkább, akiket vonzanak a klasszikusok, a morális dilemmák és az emberi természet sötétebb oldalát vizsgáló, hangulatában erős és provokatív regények.
Mindig is érdekelt Oscar Wilde egyik legismertebb regénye, ezért amikor megláttam ezt a cenzúrázatlan kiadást, nem volt kérdés, hogy ebben a formában akarom elolvasni.
Nem is csodálkozom azon, hogy Oscar bácsi ezzel kicsapta a biztosítékot a jó öreg a viktoriánus Angliában, mert akkori szemmel nézve nagyon merész húzások vannak benne. Szóval az bizton állíthatom, hogy a jó öreg Wilde-nak volt vér a pucájában.
Ami pedig magát, a történetet illeti, egyszerűen zseniális. Az író remekül bemutatja, hogy egy naiv, könnyen manipulálható és befolyásolható fiú, milyen könnyen térhet a rossz útra, ha egy olyan ember szónoklatait tekinti követendő példának, mint Henry Wotton. Te jó Ég! Ennyi fantasztikus marhaságot, ember szájából még sosem hallottam. Egykét Henry Wotton-féle monológ után kedvem felmenni egy panelház legtetejére és levetni magamat onnan. Egyszerűen fájdalmas volt. Nem is csoda, hogy szegény Gray úrfi így becsavarodott. Mindent összevetve, nekem nagyon tetszett és azt hiszem bepróbálkozom az író novelláival is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat