William Shakespeare egyik remekműve a Szentivánéji álom, állandó műsor a színházak kínálatában, iskolai olvasmány. A darab nem szűnő népszerűségét nemcsak a varázslatos történetnek, de a lenyűgöző nyelvnek és mesteri szerkesztésnek is köszönheti. "Az ember csak kapkodja a fejét. Valóban figyelmesen kell nézni vagy olvasni, hogy minden mozzanatot nyomon tudjunk követni - de megéri, mert nemcsak mulatságos, hanem mélyen emberi is az egész. Vagy mélyen tündéri, ahogy vesszük. És bár hepiend van és mindenki boldogan egymásé lesz, minden szereplőben marad egy furcsa szájíz, egy pici kesernyés mellékíz: mi is történt itt velem?", írja a könyv utószavában a fordító, Nádasdy Ádám.
Érdekes, egész életemben megbolondultam Shakespearetől. A Rómeó és Júlia katasztrofális, a Hamlet miatt pedig az asztalba ütöttem a fejemet (bár ott pár részletet legalább kiírtam magamnak).
Nem vagyok rá büszke, de egészen eddig úgy voltam, hogy ha nem adnak fel tőle több művet, akkor nem olvasom tovább a drámáit.
Aztán feladták ezt. Én pedig élveztem. Bőszen jegyzeteltem és aláhúztam a kedvenc részeimet. És nem, egyáltalán nem vártam a végét.
Szóval lehet, hogy ezentúl mégsem leszünk haragban Shakespearerel. (Amihez hozzátartozik az is, hogy az Ulyssesben sokat emlegették, amitől megjött hozzá a kedvem).
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat