Kötetünk két Shakespeare-dráma új fordítását tartalmazza: a Szeget szeggel a Kolozsvári Állami Magyar Színház felkérésére készült és 2010 őszén került a közönség elé a világhírű német színházi rendező, Thomas Langhoff elképzelései szerint, a Szentivánéji álom pedig Báthori Csaba régi szívügye: a költő-műfordító fiatalkora óta tervezgette, hogy újra átülteti Shakespeare egyik legvarázslatosabb színművét. A magyar szöveg igyekszik tükrözni a két dráma angol szövegének sokrétű gondolat- és formavilágát. Báthori Csaba legfőbb törekvése az volt, hogy a magyar változatok hűen kövessék az eredeti tartalmi alakzatait, s - ha mondhatjuk így - a tartalom felől érkezve teljesítsék a formai követelményeket is. A két fordítás egyébként követi műfordítói hagyományaink fő elveit: igyekszik a ,,hűtlen hűség keretein belül korszerű szöveget nyújtani.
Érdekes, egész életemben megbolondultam Shakespearetől. A Rómeó és Júlia katasztrofális, a Hamlet miatt pedig az asztalba ütöttem a fejemet (bár ott pár részletet legalább kiírtam magamnak).
Nem vagyok rá büszke, de egészen eddig úgy voltam, hogy ha nem adnak fel tőle több művet, akkor nem olvasom tovább a drámáit.
Aztán feladták ezt. Én pedig élveztem. Bőszen jegyzeteltem és aláhúztam a kedvenc részeimet. És nem, egyáltalán nem vártam a végét.
Szóval lehet, hogy ezentúl mégsem leszünk haragban Shakespearerel. (Amihez hozzátartozik az is, hogy az Ulyssesben sokat emlegették, amitől megjött hozzá a kedvem).
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat