E tündérjátékról úgy tartják, egy főúri esküvő alkalmából íródott. Erről szól maga a darab is, a szerelemről, a házasságról, a szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. Puck, a csúfondáros apród, aki miatt kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirálynő között, minden kergetőző, egymást űző szerelmesnek jelképe lehet, akik szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat. Mintha a való életben is Puck gonosz varázslatára fordulna meg minden, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy mégis összerendeződjék. Tündéri álomvilág cívódással, féltéssel, ellenállhatatlan vágyakkal.
Érdekes, egész életemben megbolondultam Shakespearetől. A Rómeó és Júlia katasztrofális, a Hamlet miatt pedig az asztalba ütöttem a fejemet (bár ott pár részletet legalább kiírtam magamnak).
Nem vagyok rá büszke, de egészen eddig úgy voltam, hogy ha nem adnak fel tőle több művet, akkor nem olvasom tovább a drámáit.
Aztán feladták ezt. Én pedig élveztem. Bőszen jegyzeteltem és aláhúztam a kedvenc részeimet. És nem, egyáltalán nem vártam a végét.
Szóval lehet, hogy ezentúl mégsem leszünk haragban Shakespearerel. (Amihez hozzátartozik az is, hogy az Ulyssesben sokat emlegették, amitől megjött hozzá a kedvem).
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat