,,A koncentrikus körökben kibomló történet a zsidó múlt mélységeibe nyúlik vissza, és a mitikus, a történelmi és a politikai valóság szintézisére törekszik. A történetet egy kisfiú, Simon Péter meséli el, akinek legmeghatározóbb viszonya és élménye a nagyapja. A történet, habár utolsó szava a Nem, mégis egy hagyomány végső széteséséről tudósít. A kisregény költői-zenei egységét az a végigkomponált, egyenletesen megtartott gyerekhang teremti meg, amit a korabeli kritika is a könyv talán legnagyobb erényének tartott." - Balassa Péter
A párna repült, a lábam valamiben megakadt, kemény, elhúzta a fejét és a párna repült a nyitott ablakon, ki! a kő belém zuhan, fekete, fehér. Szétszikrázás. Sötét és jön az ordítás, távolodik. Az ajtó valahol kinyílt. És szürke mintha valami nagyon puhában ebben a fehérben a közepén. Jó hideg. Roppan. Üres csigaház. "Figyelj rám, ide!" Puha gyökér, sötét, mélyebbre nem látni ki. Nem. [151. o. - utolsó mondat.]
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
(...) így beszélt: Úgy lesz minden, mint eddig! Tudom! Néhány nap múlva Erfurt is égni fog, ahogy égett annak idején, az ősök idején Cádiz, Kordova, Granada, Rouen, égett Worms, Norwick és York! (109. o.) [GI: központi motívum az örök visszatérés, az ismétlődés, ahogy a zsinagógában ünnepkor ugyanazokat a történeteket olvassák fel a Tórából. A körforgásból való kilépés lehet a családregény vége.]
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat