Az először 1977-ben megjelent mű egy kisfiú nézőpontjából ábrázolja az eredethez és a hagyományhoz való viszony egymással küzdő változatait egy családi közösségen belül, és ennek a közösségnek a széthullását és megsemmisülését a megfélemlítésen alapuló, minden tradíciót felszámoló parancsuralom nyomása alatt. Megjelenése óta az egyik legtöbbet fordított kortárs magyar regénnyé vált.
A párna repült, a lábam valamiben megakadt, kemény, elhúzta a fejét és a párna repült a nyitott ablakon, ki! a kő belém zuhan, fekete, fehér. Szétszikrázás. Sötét és jön az ordítás, távolodik. Az ajtó valahol kinyílt. És szürke mintha valami nagyon puhában ebben a fehérben a közepén. Jó hideg. Roppan. Üres csigaház. "Figyelj rám, ide!" Puha gyökér, sötét, mélyebbre nem látni ki. Nem. [151. o. - utolsó mondat.]
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
(...) így beszélt: Úgy lesz minden, mint eddig! Tudom! Néhány nap múlva Erfurt is égni fog, ahogy égett annak idején, az ősök idején Cádiz, Kordova, Granada, Rouen, égett Worms, Norwick és York! (109. o.) [GI: központi motívum az örök visszatérés, az ismétlődés, ahogy a zsinagógában ünnepkor ugyanazokat a történeteket olvassák fel a Tórából. A körforgásból való kilépés lehet a családregény vége.]
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat