A párna repült, a lábam valamiben megakadt, kemény, elhúzta a fejét és a párna repült a nyitott ablakon, ki! a kő belém zuhan, fekete, fehér. Szétszikrázás. Sötét és jön az ordítás, távolodik. Az ajtó valahol kinyílt. És szürke mintha valami nagyon puhában ebben a fehérben a közepén. Jó hideg. Roppan. Üres csigaház. "Figyelj rám, ide!" Puha gyökér, sötét, mélyebbre nem látni ki. Nem. [151. o. - utolsó mondat.]
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
(...) így beszélt: Úgy lesz minden, mint eddig! Tudom! Néhány nap múlva Erfurt is égni fog, ahogy égett annak idején, az ősök idején Cádiz, Kordova, Granada, Rouen, égett Worms, Norwick és York! (109. o.) [GI: központi motívum az örök visszatérés, az ismétlődés, ahogy a zsinagógában ünnepkor ugyanazokat a történeteket olvassák fel a Tórából. A körforgásból való kilépés lehet a családregény vége.]
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat