Orwell 1943-44-ben írott műve - amelynek a szerző a "Tündérmese" alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr. Jones "Major"-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta "Állatfarm"-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket.## Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira.## A kezdeti jelszó pedig - "Minden állat egyenlő" - érdekesen módosul...
Kifejezetten szeretem az olyan könyveket, amik elgondolkodtatnak. Azokat pedig kiemelten, amiken utána még hosszan, akár napokig elmélkedek. Nos, az Állatfarm egy ilyen olvasmányélmény volt számomra.
Izgalmas volt végigkövetni a forradalmat. Az azt követő építkezést, mind a farm életében, mind a társadalmukban. Majd szépen, fokozatosan minden átalakul és az Állatfarm elveszíti a célt, a reményt és azt, amiért annyit küzdöttek. Visszajutnak a kiindulópontra.
Tökéletesen mutatja be azt, hogy a hatalom mennyire át tudja formálni az embert (állatot), az egyént. És azt is, hogy a nép mennyire könnyen fogadja el azt, amit a vezető mond. Azt, hogy a változást elfogadják egy vállrándítással. Megdöbbentő és sajnos, valóságos.
Le tudtam vetíteni a munkahelyi problémákra. A cég fejlődik, viszont egyre több igazságtalanság ér bennünket és csendben elfogadjuk. Le tudtam vetíteni a politikai életre, a társadalmunkra... pedig milyen régi írás? Úgy tűnik, örök érvényű.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Eszméletlenül vicces volt és közben pedig elszomorító is.
Röhejesnek találtam, hogy végül a disznók teljesen átvették az emberek szokásait, munkamorálját. Arról nem is beszélve, hogy a többi állat fejet hajtott minden új rendelkezés fölött. S eközben elszomorított,mert az állatok tettei újfent az emberi gyarlóságokra nyitották fel a szemem.
Vajon csak nekem jutott eszembe, hogy ez a mai és eljövendő társadalom kritikája?!
Mindig van egy disznó aki uralomra tör és vannak elnyomott barmok. Sajnos, ilyen a világ.
Akik még e mű elolvasása után is azt hiszik hogy egyenlőség van ember és ember vagy állat és állat között, megjegyzem: Alá és fölérendeltség van! Illetve táplálkozási-lánc!
S valójában ez a mű is arra mutat rá, hogy nem vagyunk kevésbé vadabbak az állatoknál.
Sőt, a birtokolni és uralkodni vágyásunk által valójában még rosszabbak is vagyunk!
Nagyon jó szatíra, amely manapság is megállja a helyét! Minden elismerésem az íróé.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat