Nagy Tibor

Az olvasásról közhelyek nélkül beszélni szinte lehetetlen. Megtették már irodalmi óriások. Mi halandók tápláljuk az irodalom halhatatlanságát. Amíg van csak egy történet, amelybe az olvasó belehelyezkedik, addig megéri írni és olvasni is. A legtöbb olvasó fejében lehet, hogy párszor megfordul, hogy ír egy könyvet. Semmi akadálya, bárki írhat könyvet, akár ki is adjatja, de melyiket fogják olvasni még 10, 20, 30...esetleg 50 és 100év múlva... és ez még csak a 20. század...
Számomra az olvasás az, ami sok más ember számára az- menekülés. A történetek a könyvekben általában mindig magyarázatot adnak a történtekre....mindig van megoldás. Ezt csak a könyvek, csak az olvasás adjatja meg. A jelen sivárságát, a múlt borzalmait az olvasás feloldva, különböző magyarázatokat kínál és mi rendre elfogadjuj, pedig sejtjük/tudjuk, hogy fantázia, de a jelennel ezt nem tesszük. Ezért jelent számomra menedéket az olvasás- alternatívát nyújt az élet megértéséhez. Hála minden egyes történetnek, ami magával képes ragadni, ami oldalról-oldalra bent tart a maga kis világában. Amíg ez létezik, addig lesz élvezet az olvasás...