The Women

Kristin Hannah - A nők
Ezt a könyvet is közösen olvastuk a book bestiemmel. Őszintén bevallom, hogy nekem valahogy nem nyerte el a tetszésemet , egyszerűen nem kapott el a sztori. Nem sodort magával a történet. Viszont ez egyáltalán nem a könyv vagy az írónő hibája. Ilyenkor én mindig a nem megfelelő időzítésre hárítom a hibát. Rosszkor volt rossz helyen ez a könyv.

(…) Egy naiv, a világról abszolút semmit nem tudó, fiatalka leányzó a fivérét követve „ha ő megteheti, akkor talán a nőknek is akadhat hely a dicsőségfalon…” elvét követve „becsalja” magát a seregbe, majd elutazik Vietnamba – és ahogy azt az olvasó nagyon helyesen sejti: ami fejben jól hangzik, azt a valóságban érdemes kétszer meggondolni. Vagy háromszor. Vagy ötvenszer.

Elsőre nem tűnik nehéznek ezt a könyvet megérteni – de elég csak a felső réteg festéket lekaparni róla. Fogalmam sincs, hányszor írtam a ChatGpt-nek, hogy magyarázza el a dolgok hátterét. Vietnam, meg Vietkong, meg Amerika, meg Tet-offenzíva, meg Tonkin-öböl, meg „AgentX”, meg mi a fenének kell az utolsó fáig ezeknek letarolni az erdőt, meg hidegháború, meg miért hazudnak a tv-ben, amikor az igazság majd kiüti az ember szemét, és még sorolhatnám..a végén már nem is számoltam. Nem könnyű megérteni egy politikai játszmákkal, emberi sorsokkal ennyire átszőtt könyvet-, de azért olvasunk, hogy megfeleljünk az elénk állított kihívásnak.

Azt azért az első oldaltól sejthetjük, hogy ennek a könyvnek közel sem lesz vége az utolsó mondattal. És ebben a sztoriban nem csak arról van szó, hogy „oké, ott volt, látta, nem halt meg, örüljön neki, menjen haza, éljen boldogan” – hanem arról is, hogy mi történik, amikor valaki hazamegy egy olyan helyre, amit már nem ismer fel, mert annyira megváltozott politikailag, társadalmilag. De ami talán a legborzasztóbb, egyben mégis legérdekesebb aspektus is: a háború, nem feltétlen csak az országot változtatja meg.

Hanem inkább azt, aki azt a háborút megélte…

Annyi minden tobzódik a fejemben, így a legutolsó mondat után…valószínűleg még semmit nem mondtam el, amit akartam, hiába írtam neverending story-t. Néhány könyvet csak akkor értünk meg igazán, ha tényleg ott vagyunk benne, aztán van lehetőségünk ezeket másokkal is megbeszélni. Brutálisan sok, brutálisan nehéz, és a vége felé már egyre inkább kezd hasonlítani egy szappanoperára. Nem is csoda, hogy az ember a végletekig elfárad benne. De még azok a szappanoperára hajazó elemek is bőven tartalmaznak értéket. S mindezt, így, ilyen minőségben, 500 oldalon keresztül…őszintén, le a kalappal az írónő előtt. Kíváncsian és izgatottan várom 2027-ben a The Fire c. könyvét. És még valami. Molyon láttam egy kedves ismerősömnél, hogy ő decemberben olvasta ezt a könyvet. Vagyis az év egyik legörömtelibb, legszebb időszakában, amikor mindenhol is jön a hangulat, az emelkedettség, a magunkba nézegetés, a számvetés. Én azért mindenkit óvva intenék ettől.

Rendkívüli könyv, kétségtelen, de meg is fizetteti az emberrel az árat.

https://chaptersinthemist.blogspot.com/2026/10/the-women-kristin-hannah.html

,, ȘI FEMEILE POT FI EROI"
Nu am mai citit de foarte mult timp o carte care sa ma faca sa plang atat de mult si sa simt atat de multe lucruri...Este o carte wow care te va incerca la fiecare pagina si te va face sa ai inima cat un purice de fiecare data. Nu cred ca poti rezuma tot ceea ce iti ofera povestea, personajele, actiunea, traumele din razboi din aceasta carte intr-o singura recenzie
De aceea recomand cu tărie aceasta carte si mentionez ca veti avea nevoie si de un pachet de servetele atunci cand o cititi!