This is an extraordinary new novel from the author of Never Let Me Go and the Booker Prize winning The Remains of the Day. 'You've long set your heart against it, Axl, I know. But it's time now to think on it anew. There's a journey we must go on, and no more delay...' The Buried Giant begins as a couple set off across a troubled land of mist and rain in the hope of finding a son they have not seen in years. Sometimes savage, often intensely moving, Kazuo Ishiguro's first novel in a decade is about lost memories, love, revenge and war.
Az eltemetett óriás számomra egy különleges ,de nehezen befogadható olvasmány volt.Nem a klasszikus fantasy, sokkal inkább egy lassú, melankólikus regény az emlékezésről, a felejtésről,és arról, hogy vajon mindig jó-e emlékezni a múltra.
A történet egy Britannia- szerű világban játszódik, ahol a bretonok és a szászok élnek egymás mellett.A történet azért különleges, mert az emberek emlékezete nem működik rendesen:a rejtélyes köd miatt képtelenek hosszú távon megőrizni az emékezetüket.
A két főszereplő Axl és Beatrice, az idős házaspár, akik egy faluban élnek és szeretnének útnak indulni, hogy megtalálják rég nem látott fiúkat.Az út közben érdekes figurákkal találkoznak, Wistannal a szász harcossal, Edwinnel a fiatal fiúval, és Sir Gawainnal, aki Arthur király egykori lovagjaként, még mindig egy régi küldetést teljesít.Ahogy egyre jobban közelednek a céljukhoz, fokozatosan derül ki, hogy a köd nem egyszerű természeti jelenség, hanem egy sárkányhoz, Querighez kötődik, és az emberek egységes felejtése mögött egy sokkal sötétebb történet húzódik.
Az alapötlettel tetszik, érdekes kérdést vet fel: ha lehetőségünk nyílna elfelejteni a fájdalmas múltat, vajon élnénk a lehetőséggel?
A történet mögött végig ott van a múlt terhe, és ahogy lassan hull rájuk a felejtés köde, egyre nyilvánvalóbb, hogy az emlékezet nemcsak személyes kérdés, egy egész közösség békéje és együttélése függhet attól, hogy mit tudnak a múltról.
Axl és Beatrice nem egy tipikus szerelmespár, hanem két idős ember, akik között ott vannak a közös élet apró sérelmei, és az elhallgatott emlékek is. Az ő történetük adja a történet érzelmi magját.A tempó viszont nagyon lassan halad, és időnként azt éreztem, hogy a filozófiai mondanivalója fontosabb, mint maga a cselekmény. A fantasy miatt egy izgalmasabb és kalandosabb történetet vártam, ehhez képest inkább egy gondolatébresztő regényt kaptam.Kicsit azt éreztem, hogy a szereplőkkel együtt én is kicsit elvesztem a homályban.Nem rossz történet, és lehet, hogy csak a fantasy címke miatt voltak nagyok az elvárásaim, de nekem annyira nem jött át a történet.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat