KÜLÖNLEGES, ÉLFESTETT KIADÁS Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól. Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput. Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Piranesi fogadtatása többnyire nagyon pozitív: az olvasók különleges, nehezen besorolható, emlékezetes olvasmányként írják le. Kiemelik a lírai, egyedi elbeszélésmódot és a különleges, álomszerű atmoszférát, amelyet a csend, a monumentalitás és a részletgazdag világteremtés határoz meg. Sokan úgy érzik, hogy a könyv annál jobban működik, minél kevesebb előzetes tudással és elvárással közelítünk hozzá.
A regény lassan bontakozik ki, ezért több olvasónak az első része vontatottnak vagy zavarba ejtően homályosnak tűnt, és egyeseknek a mondanivalója sem adott eleget. Mások számára éppen ez a fokozatos felfedezés, az elvontság és a nyugodt tempó tette magával ragadóvá, bár a történethez megfelelő hangulatra és türelemre lehet szükség. Leginkább azoknak ajánlható, akik nyitottak a rövid, filozofikus hangulatú weird fantasyre és a szokatlan narrációra, míg a gyorsan kibontakozó cselekményt keresők könnyen lassú felütésként élhetik meg.
Pár perce fejeztem be a könyvet és határozottan kijelenthetem hogy az egyik lefurább könyv volt amit eddig olvastam. De abszolút nem a rossz értelemben!
Olyan volt számomra a köny világ és a Ház, mint ha Atlantiszba járnék.
És mint egy elfeledett világ elfeledett személye Piranesi is úgy jár kell tölti itt a mindennapjait. De egyáltalán nem elveszve. Aztán jönnek elő az egyre furább és furább dolgok.
Számomra abszolút komfortzónán kívüli könyv volt. De nagyon emlékezetes is volt főként Piranesi személye miatt.
Az ő látas módja volt számomra a leglenyűgözőbb az egész történetben.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat