A Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik. Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól. Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput. Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Piranesi a legtöbb olvasó szerint különleges, álomszerű és sokáig emlékezetes olvasmány, amely leginkább a hangulatával és egyedi látásmódjával ragad magával. A monumentális, labirintusszerű világ csendje, márványcsarnokai, szobrai és természeti motívumai egyszerre teremtenek békés és enyhén nyugtalanító atmoszférát. Susanna Clarke lírai, részletgazdag elbeszélését többen kiemelték, a főhős naiv, tiszta szemlélete pedig különösen erős érzelmi hatást gyakorolt rájuk.
Ugyanakkor a regény lassan indul, és az első szakaszban szándékosan bizonytalanságban tarthatja az olvasót, ezért néhányan vontatottnak vagy nehezen értelmezhetőnek találták. A visszafogott tempó és az elvont, filozofikus jelleg nem mindenkinek működik, egy olvasó pedig kifejezetten unalmasnak és tartalmatlannak érezte. Azoknak ajánlható, akik értékelik a rövid, formabontó weird fantasyt, a lírai prózát és az olyan könyveket, amelyek után még sokáig lehet gondolkodni a jelentésükön.
Pár perce fejeztem be a könyvet és határozottan kijelenthetem hogy az egyik lefurább könyv volt amit eddig olvastam. De abszolút nem a rossz értelemben!
Olyan volt számomra a köny világ és a Ház, mint ha Atlantiszba járnék.
És mint egy elfeledett világ elfeledett személye Piranesi is úgy jár kell tölti itt a mindennapjait. De egyáltalán nem elveszve. Aztán jönnek elő az egyre furább és furább dolgok.
Számomra abszolút komfortzónán kívüli könyv volt. De nagyon emlékezetes is volt főként Piranesi személye miatt.
Az ő látas módja volt számomra a leglenyűgözőbb az egész történetben.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat