A Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik. Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól. Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput. Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Piranesi fogadtatása többnyire lelkes: az olvasók egyedi, művészi és álomszerű élményként írják le, amely rövid terjedelme ellenére is hosszan velük marad. Sokan különösen a különös világ atmoszféráját, a csendet, a monumentalitást és a részletekben rejlő rejtélyeket találták lenyűgözőnek.
A lírai, szándékosan homályos elbeszélésmód és a főhős sajátos látásmódja többek szerint magával ragadó, ugyanakkor mások számára zavarba ejtő vagy túl elvont volt. Többen lassúnak érezték a kezdést, és akadt, akinek a könyv mondanivalója egyáltalán nem működött, ezért ez nem minden olvasónak bizonyult könnyen befogadható élménynek. A különleges és emlékezetes olvasmány elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a lassú tempójú, filozofikus, furcsa fantasy-t, és szívesen fedeznek fel egy történetet előzetes magyarázatok nélkül.
Pár perce fejeztem be a könyvet és határozottan kijelenthetem hogy az egyik lefurább könyv volt amit eddig olvastam. De abszolút nem a rossz értelemben!
Olyan volt számomra a köny világ és a Ház, mint ha Atlantiszba járnék.
És mint egy elfeledett világ elfeledett személye Piranesi is úgy jár kell tölti itt a mindennapjait. De egyáltalán nem elveszve. Aztán jönnek elő az egyre furább és furább dolgok.
Számomra abszolút komfortzónán kívüli könyv volt. De nagyon emlékezetes is volt főként Piranesi személye miatt.
Az ő látas módja volt számomra a leglenyűgözőbb az egész történetben.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat