Éric-Emmanuel Schmitt még a múlt évezredben, 1997-ben írta meg A láthatatlan ciklusa című kisregénysorozata első darabját, s bő húsz ével később, 2019-ben zárta le a ciklust a nyolcadik kötettel. A sorozat több történetéből színpadi adaptáció is készült, melyeket a világ számos országában bemutattak - Magyarországon a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház tűzte műsorára az Oszkár és Rózsa mami színműváltozatát. Ahogy a ciklus több más darabjában, ebben a kisregényben is egy felnőtt és egy gyerek különös, sorsfordító kapcsolata áll a cselekmény középpontjában. A kilencéves Oszkárnak halálos betegséggel kell szembenéznie, s ebben az egyenlőtlen küzdelemben egyedül Rózsa mamira, egy önkéntes kórházi kisegítőre támaszkodhat...
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az Oszkár és Rózsa mami rövid, levélregény formájú, mégis rendkívül nagy érzelmi és gondolati súlyú olvasmányként hat az olvasókra. Sokan megrendítőnek és mélyen igaznak találták, amely egyszerre képes könnyeket csalni a szemükbe és megnevettetni őket. A tömörsége ellenére teljes élet- és emberi tapasztalatot sűrítő könyvként írják le.
Különösen nagyra értékelik az élet megéléséről, a hitről, a megbocsátásról és az elengedésről szóló gondolatokat, valamint azt, hogy a mű továbbgondolásra ösztönöz. Ugyanakkor egy olvasó mesterkéltnek, cikornyásnak és üresnek érezte a stílusát, így az írásmód megítélése nem teljesen egységes. Az Oszkár és Rózsa mami elsősorban azoknak ajánlható, akik a rövid, érzelmes és lelki kérdéseket felvető könyveket keresik.
Újra és újra végigolvasom életem különböző szakaszaiban. Minden sora egy olyan gondolat, ami annyira igaz az életünkre és , amely megerősíti a hitünket-lelkünket. Végignevetjük, hogy a könnyeinket nyelve tegyük le. Hißba tudom a végét: mindig sírok. Ha vannsk könyvek, amiket érdemes életünlben legalàbb egyszer elolvasni: EZ AZ EGYIK❤️.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat