253 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 680
Nyelv: Angol
ISBN: 9798218198596
A dark, atmospheric tale of deadly secrets and forbidden love. Mortui vivos docent. The dead teach the living. After watching my mother succumb to a mysterious illness, I promised myself two things. I’d find the cure for what ravaged her. And leave the godforsaken city where she abandoned me. Four years later, I receive an acceptance letter from Dracadia University, one of the oldest, most prestigious schools in the country. Nestled on a secluded island off the coast of Maine, it’s rumored to be haunted by the souls of the mental patients exiled there centuries before. Those whose bones are said to make up the island’s white sandy shores. And restless ghosts aren’t even its most daunting peculiarity. Devryck Bramwell, known on campus as Doctor Death, is a brilliant pathologist in charge of the midnight lab. He’s also my devastatingly handsome professor, who seems to loathe tenacious first-years, like me. Except, his dark and enigmatic gaze tells me all the ways he’d devour me if given the chance, and his stolen kisses burn my lips with forbidden jealousy. I crave his authority. He aches for redemption. Together, we’re toxic. Delicious fodder for the prying eyes hellbent on exhuming the rotted skeletons of our pasts. For the dead have much to teach, and it’s only a matter of time before Dracadia’s most depraved secret is resurrected.
Olvasói vélemények összefoglalója
Readers overwhelmingly describe Nocticadia as a captivating, atmospheric dark-academia read, praising its gothic setting, shadowy mood, and blend of mystery, romance, horror, and scientific intrigue. Keri Lake’s writing and world-building are frequently highlighted as immersive, vivid, and effective at creating an unsettling atmosphere that keeps pages turning.
Many readers especially enjoyed the compelling chemistry between the intelligent, resilient heroine and the morally gray professor, along with the slow-burn, forbidden-romance dynamic and measured use of spice. Some found the story slow to start or overextended in the middle, while others felt the romantic focus occasionally overshadowed the research and suspense; a few also found elements predictable or questioned the medical details. The book is best suited to readers who enjoy dark romance, gothic academia, intense atmosphere, morally complex characters, and disturbing imagery, including graphic scenes involving parasites and medical experimentation.
Many readers especially enjoyed the compelling chemistry between the intelligent, resilient heroine and the morally gray professor, along with the slow-burn, forbidden-romance dynamic and measured use of spice. Some found the story slow to start or overextended in the middle, while others felt the romantic focus occasionally overshadowed the research and suspense; a few also found elements predictable or questioned the medical details. The book is best suited to readers who enjoy dark romance, gothic academia, intense atmosphere, morally complex characters, and disturbing imagery, including graphic scenes involving parasites and medical experimentation.
További kiadások
Nocticadia
Keri Lake
Értékelések
Értékelés4,7
253 értékelés alapján
5
171 ×
4,5
48 ×
4
25 ×
3,5
3 ×
3
4 ×
2,5
0 ×
2
2 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
249
Nocticadia
Keri Lake
IMÁDTAM! Ha lehetne sokkal több csillagot adnék rá!😍
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nocticadia
Keri Lake
Hihetetlen könyv volt, a végén tele csavarokkal. Imádtam🥰
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nocticadia
Keri Lake
Na, erre azért nem számítottam. :D
Én, aki alapvetően olyan messze állok a dark romance műfajától, amennyire csak lehet, most teljes nyugalommal rányomok a Nocticadiára öt csillagot. És nem ilyen “jó-jó, öt csillag, mert éppen olyan kedvem van” módon, hanem tényleg: IMÁDTAM.
Mondjuk az elején fogalmam sem volt róla, hogy én éppen dark romance-t olvasok. :D Valahol a könyv fele környékén kezdett gyanússá válni a dolog, hogy hoppá, itt azért történnek dolgok, de addigra már teljesen beszippantott az egész, úgyhogy különösebben nem is érdekelt, mert ennek a könyvnek szerintem k$rv@ jó az alapkoncepciója. A Dracadia Egyetem sötét, gótikus, kissé nyomasztó világa, a haláleseteket övező kérdések, Lilia kutatása és Devryck professzor titokzatos munkája már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy érdekeljen. Erre jön rá az egész történetet körüllengő baljós hangulat, a titkok, a lassan kibontakozó rejtély és persze az a bizonyos kapcsolat, amitől az ember időnként felvonja a szemöldökét, aztán azért szépen olvas tovább.
Lilia és Devryck párosa pedig baromi jól működött. Mindketten érdekes, kellően rétegzett karakterek, és nagyon szerettem azt, ahogy a kapcsolatuk fokozatosan épült. Devryck természetesen erősen a morally grey kategóriában indul, és maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül a világ legegészségesebb férfiideálja. :D De engem ez önmagában soha nem zavart. Ha egy karakter érdekes, jól van megírva, és a történetben működik az, amit képvisel, akkor én boldogan integetek a red flageknek az út széléről.
És olvasás közben rájöttem valamire: lehet, hogy nekem még sincs akkora bajom a dark romance-szal.
Mert ha nagyon szigorúan nézzük, Harley Quinn és Joker kapcsolata is bőven hordoz dark romance-os elemeket, én pedig azt a dinamikát is mindig imádtam. A morally grey karakterekkel meg végképp nincs problémám, sőt. Nekem nem attól lesz valami rossz, hogy sötét, morálisan megkérdőjelezhető vagy éppen nem a legegészségesebb kapcsolatot mutatja be.
Nálam egyszerűen az a kulcs, hogy LEGYEN MELLÉ EGY K&RV@ JÓ TÖRTÉNET.
Ne csak azért létezzen a könyv, hogy két ember 600 oldalon keresztül minden elképzelhető módon egymásnak essen, miközben valahol a háttérben sírdogál egy félbehagyott cselekményszál. :D Adj nekem rejtélyt, hangulatot, érdekes karaktereket, valódi történetet, valamit, ami miatt akkor is lapoznék, ha kivennénk belőle a romantikát.
A Nocticadia pedig pontosan ezt adta meg nekem. Volt története. Volt atmoszférája. Volt egy koncepciója, ami már önmagában érdekelt. Szerettem a felépítését, szerettem a szereplőket, szerettem, ahogy fokozatosan bontakozott ki előttem az egész, és közben még azt is sikerült elérnie, hogy felülvizsgáljam a dark romance-hoz fűződő viszonyomat. Úgyhogy hivatalosan is módosítom az álláspontomat:
Nem utálom én a dark romance-t. Én a szar történeteket utálom. :D
A Nocticadia pedig rohadtul nem volt az, 5 csillag mindenféle szégyenérzet nélkül.
Én, aki alapvetően olyan messze állok a dark romance műfajától, amennyire csak lehet, most teljes nyugalommal rányomok a Nocticadiára öt csillagot. És nem ilyen “jó-jó, öt csillag, mert éppen olyan kedvem van” módon, hanem tényleg: IMÁDTAM.
Mondjuk az elején fogalmam sem volt róla, hogy én éppen dark romance-t olvasok. :D Valahol a könyv fele környékén kezdett gyanússá válni a dolog, hogy hoppá, itt azért történnek dolgok, de addigra már teljesen beszippantott az egész, úgyhogy különösebben nem is érdekelt, mert ennek a könyvnek szerintem k$rv@ jó az alapkoncepciója. A Dracadia Egyetem sötét, gótikus, kissé nyomasztó világa, a haláleseteket övező kérdések, Lilia kutatása és Devryck professzor titokzatos munkája már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy érdekeljen. Erre jön rá az egész történetet körüllengő baljós hangulat, a titkok, a lassan kibontakozó rejtély és persze az a bizonyos kapcsolat, amitől az ember időnként felvonja a szemöldökét, aztán azért szépen olvas tovább.
Lilia és Devryck párosa pedig baromi jól működött. Mindketten érdekes, kellően rétegzett karakterek, és nagyon szerettem azt, ahogy a kapcsolatuk fokozatosan épült. Devryck természetesen erősen a morally grey kategóriában indul, és maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül a világ legegészségesebb férfiideálja. :D De engem ez önmagában soha nem zavart. Ha egy karakter érdekes, jól van megírva, és a történetben működik az, amit képvisel, akkor én boldogan integetek a red flageknek az út széléről.
És olvasás közben rájöttem valamire: lehet, hogy nekem még sincs akkora bajom a dark romance-szal.
Mert ha nagyon szigorúan nézzük, Harley Quinn és Joker kapcsolata is bőven hordoz dark romance-os elemeket, én pedig azt a dinamikát is mindig imádtam. A morally grey karakterekkel meg végképp nincs problémám, sőt. Nekem nem attól lesz valami rossz, hogy sötét, morálisan megkérdőjelezhető vagy éppen nem a legegészségesebb kapcsolatot mutatja be.
Nálam egyszerűen az a kulcs, hogy LEGYEN MELLÉ EGY K&RV@ JÓ TÖRTÉNET.
Ne csak azért létezzen a könyv, hogy két ember 600 oldalon keresztül minden elképzelhető módon egymásnak essen, miközben valahol a háttérben sírdogál egy félbehagyott cselekményszál. :D Adj nekem rejtélyt, hangulatot, érdekes karaktereket, valódi történetet, valamit, ami miatt akkor is lapoznék, ha kivennénk belőle a romantikát.
A Nocticadia pedig pontosan ezt adta meg nekem. Volt története. Volt atmoszférája. Volt egy koncepciója, ami már önmagában érdekelt. Szerettem a felépítését, szerettem a szereplőket, szerettem, ahogy fokozatosan bontakozott ki előttem az egész, és közben még azt is sikerült elérnie, hogy felülvizsgáljam a dark romance-hoz fűződő viszonyomat. Úgyhogy hivatalosan is módosítom az álláspontomat:
Nem utálom én a dark romance-t. Én a szar történeteket utálom. :D
A Nocticadia pedig rohadtul nem volt az, 5 csillag mindenféle szégyenérzet nélkül.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 246 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés