253 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 656
21. század kiadó
(2025)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9786156821669
Mortui vivos docent. A holtak tanítják az élőket. Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte. Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják. De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten. Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat. Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak. Neki feloldozásért sajog a teste. Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.
Olvasói vélemények összefoglalója
A Nocticadia fogadtatása nagyrészt lelkes: sok olvasót azonnal beszippantott a sötét, gótikus dark academia-hangulat, a titkokkal teli egyetemi közeg és a nyugtalanító atmoszféra. Különösen gyakran dicsérik Keri Lake magával ragadó stílusát, a tudományos kutatási szál részletességét, valamint a tanár–diák kapcsolat lassan kibontakozó, intenzív kémiáját. A főszereplőket többen árnyaltnak és szerethetőnek találták, a női főhős fejlődését és a morálisan szürke professzor karakterét pedig kiemelkedően erősnek érezték.
A fordulatokat sokan izgalmasnak és hatásosnak tartották, bár néhány olvasó előre sejthetőnek érezte őket. Visszatérőbb kifogás a kissé nehézkes kezdés, a középső részek elnyújtottsága, illetve az, hogy a romantika időnként háttérbe szorítja a rejtélyes és kutatási szálat; egyesek a tudományos, különösen az orvosi rész hitelességét is megkérdőjelezték. A könyv azoknak lehet különösen jó választás, akik kedvelik a sötét, gótikus atmoszférát, az intenzív dark romance-t, a lassan épülő vonzalmat és a morbid, horrorisztikus részleteket, de az érzékenyebb olvasóknak érdemes számítaniuk a felkavaró képekre.
A fordulatokat sokan izgalmasnak és hatásosnak tartották, bár néhány olvasó előre sejthetőnek érezte őket. Visszatérőbb kifogás a kissé nehézkes kezdés, a középső részek elnyújtottsága, illetve az, hogy a romantika időnként háttérbe szorítja a rejtélyes és kutatási szálat; egyesek a tudományos, különösen az orvosi rész hitelességét is megkérdőjelezték. A könyv azoknak lehet különösen jó választás, akik kedvelik a sötét, gótikus atmoszférát, az intenzív dark romance-t, a lassan épülő vonzalmat és a morbid, horrorisztikus részleteket, de az érzékenyebb olvasóknak érdemes számítaniuk a felkavaró képekre.
Értékelések
Értékelés4,7
253 értékelés alapján
5
171 ×
4,5
48 ×
4
25 ×
3,5
3 ×
3
4 ×
2,5
0 ×
2
2 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
249
Nocticadia
Keri Lake
IMÁDTAM! Ha lehetne sokkal több csillagot adnék rá!😍
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nocticadia
Keri Lake
Hihetetlen könyv volt, a végén tele csavarokkal. Imádtam🥰
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nocticadia
Keri Lake
Na, erre azért nem számítottam. :D
Én, aki alapvetően olyan messze állok a dark romance műfajától, amennyire csak lehet, most teljes nyugalommal rányomok a Nocticadiára öt csillagot. És nem ilyen “jó-jó, öt csillag, mert éppen olyan kedvem van” módon, hanem tényleg: IMÁDTAM.
Mondjuk az elején fogalmam sem volt róla, hogy én éppen dark romance-t olvasok. :D Valahol a könyv fele környékén kezdett gyanússá válni a dolog, hogy hoppá, itt azért történnek dolgok, de addigra már teljesen beszippantott az egész, úgyhogy különösebben nem is érdekelt, mert ennek a könyvnek szerintem k$rv@ jó az alapkoncepciója. A Dracadia Egyetem sötét, gótikus, kissé nyomasztó világa, a haláleseteket övező kérdések, Lilia kutatása és Devryck professzor titokzatos munkája már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy érdekeljen. Erre jön rá az egész történetet körüllengő baljós hangulat, a titkok, a lassan kibontakozó rejtély és persze az a bizonyos kapcsolat, amitől az ember időnként felvonja a szemöldökét, aztán azért szépen olvas tovább.
Lilia és Devryck párosa pedig baromi jól működött. Mindketten érdekes, kellően rétegzett karakterek, és nagyon szerettem azt, ahogy a kapcsolatuk fokozatosan épült. Devryck természetesen erősen a morally grey kategóriában indul, és maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül a világ legegészségesebb férfiideálja. :D De engem ez önmagában soha nem zavart. Ha egy karakter érdekes, jól van megírva, és a történetben működik az, amit képvisel, akkor én boldogan integetek a red flageknek az út széléről.
És olvasás közben rájöttem valamire: lehet, hogy nekem még sincs akkora bajom a dark romance-szal.
Mert ha nagyon szigorúan nézzük, Harley Quinn és Joker kapcsolata is bőven hordoz dark romance-os elemeket, én pedig azt a dinamikát is mindig imádtam. A morally grey karakterekkel meg végképp nincs problémám, sőt. Nekem nem attól lesz valami rossz, hogy sötét, morálisan megkérdőjelezhető vagy éppen nem a legegészségesebb kapcsolatot mutatja be.
Nálam egyszerűen az a kulcs, hogy LEGYEN MELLÉ EGY K&RV@ JÓ TÖRTÉNET.
Ne csak azért létezzen a könyv, hogy két ember 600 oldalon keresztül minden elképzelhető módon egymásnak essen, miközben valahol a háttérben sírdogál egy félbehagyott cselekményszál. :D Adj nekem rejtélyt, hangulatot, érdekes karaktereket, valódi történetet, valamit, ami miatt akkor is lapoznék, ha kivennénk belőle a romantikát.
A Nocticadia pedig pontosan ezt adta meg nekem. Volt története. Volt atmoszférája. Volt egy koncepciója, ami már önmagában érdekelt. Szerettem a felépítését, szerettem a szereplőket, szerettem, ahogy fokozatosan bontakozott ki előttem az egész, és közben még azt is sikerült elérnie, hogy felülvizsgáljam a dark romance-hoz fűződő viszonyomat. Úgyhogy hivatalosan is módosítom az álláspontomat:
Nem utálom én a dark romance-t. Én a szar történeteket utálom. :D
A Nocticadia pedig rohadtul nem volt az, 5 csillag mindenféle szégyenérzet nélkül.
Én, aki alapvetően olyan messze állok a dark romance műfajától, amennyire csak lehet, most teljes nyugalommal rányomok a Nocticadiára öt csillagot. És nem ilyen “jó-jó, öt csillag, mert éppen olyan kedvem van” módon, hanem tényleg: IMÁDTAM.
Mondjuk az elején fogalmam sem volt róla, hogy én éppen dark romance-t olvasok. :D Valahol a könyv fele környékén kezdett gyanússá válni a dolog, hogy hoppá, itt azért történnek dolgok, de addigra már teljesen beszippantott az egész, úgyhogy különösebben nem is érdekelt, mert ennek a könyvnek szerintem k$rv@ jó az alapkoncepciója. A Dracadia Egyetem sötét, gótikus, kissé nyomasztó világa, a haláleseteket övező kérdések, Lilia kutatása és Devryck professzor titokzatos munkája már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy érdekeljen. Erre jön rá az egész történetet körüllengő baljós hangulat, a titkok, a lassan kibontakozó rejtély és persze az a bizonyos kapcsolat, amitől az ember időnként felvonja a szemöldökét, aztán azért szépen olvas tovább.
Lilia és Devryck párosa pedig baromi jól működött. Mindketten érdekes, kellően rétegzett karakterek, és nagyon szerettem azt, ahogy a kapcsolatuk fokozatosan épült. Devryck természetesen erősen a morally grey kategóriában indul, és maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül a világ legegészségesebb férfiideálja. :D De engem ez önmagában soha nem zavart. Ha egy karakter érdekes, jól van megírva, és a történetben működik az, amit képvisel, akkor én boldogan integetek a red flageknek az út széléről.
És olvasás közben rájöttem valamire: lehet, hogy nekem még sincs akkora bajom a dark romance-szal.
Mert ha nagyon szigorúan nézzük, Harley Quinn és Joker kapcsolata is bőven hordoz dark romance-os elemeket, én pedig azt a dinamikát is mindig imádtam. A morally grey karakterekkel meg végképp nincs problémám, sőt. Nekem nem attól lesz valami rossz, hogy sötét, morálisan megkérdőjelezhető vagy éppen nem a legegészségesebb kapcsolatot mutatja be.
Nálam egyszerűen az a kulcs, hogy LEGYEN MELLÉ EGY K&RV@ JÓ TÖRTÉNET.
Ne csak azért létezzen a könyv, hogy két ember 600 oldalon keresztül minden elképzelhető módon egymásnak essen, miközben valahol a háttérben sírdogál egy félbehagyott cselekményszál. :D Adj nekem rejtélyt, hangulatot, érdekes karaktereket, valódi történetet, valamit, ami miatt akkor is lapoznék, ha kivennénk belőle a romantikát.
A Nocticadia pedig pontosan ezt adta meg nekem. Volt története. Volt atmoszférája. Volt egy koncepciója, ami már önmagában érdekelt. Szerettem a felépítését, szerettem a szereplőket, szerettem, ahogy fokozatosan bontakozott ki előttem az egész, és közben még azt is sikerült elérnie, hogy felülvizsgáljam a dark romance-hoz fűződő viszonyomat. Úgyhogy hivatalosan is módosítom az álláspontomat:
Nem utálom én a dark romance-t. Én a szar történeteket utálom. :D
A Nocticadia pedig rohadtul nem volt az, 5 csillag mindenféle szégyenérzet nélkül.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 246 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés