Middlemarch

Az első könyvben véleményem szerint csak a történet felszínét kapargattuk, hiszen inkább a szereplők és a környezet bemutatása volt hangsúlyos, a cselekmény ezzel szemben kellemesen komótos tempóban haladt előre. Csodaszép nyelvezezével és korhű karakterábrázolásával engem megnyert magának a könyv.

A cselekmény középpontjában Dorothea és Mr. Casaubon eljegyzése áll. Nem szeretnék elhamarkodottan ítélkezni, de a főhősnő szerelemhez kapcsolódó megélései számomra nagyon meglepőek voltak, és annak ellenére, hogy nem értek egyet maradéktalanul döntéseivel, mégis szeretem benne, hogy mennyire megfontolt és ésszel választ. Kíváncsian várom, hogy a későbbi kötetekben miként alakul majd kettejük viszonya, milyen irányba sodródnak. Az ahogyan a lány szinte behódol a tőle jóval idősebb férfinek, kezdetben furcsa volt számomra, de egy ponton ezt újraértelmeztem és inkább úgy ítéltem, hogy ez egyfajta tisztelet és rajongás részéről, mintsem saját személyiségének feláldozása a házasság oltárán.

A könyv szarkasztikus humora, és a háttérben megbúvó társadalomkritika nagyon tetszett. Szerettem Celia és Dorothea közötti kapcsolatot, hiszen a két nő ugyan nagyon különbözött egymástól mégis nagyon jól működött közöttük a kémia.

Az én ízlésemhez képest kocsit túlságosan belassult a végére, de ezt leszámítva semmi kifogásolni valót nem találtam benne.

Azokat, akik bátortalanok a klasszikusokkal szemben szeretnék arra bíztatni, hogy adjon esélyt a Middlemarch-nak, hiszen finom, kissé szarkasztikus humorával, kedves történetével belopja magát az ember szívébe.