1537, Anglia. A szigetország a legnagyobb változások időszakát éli, amire az 1066-1071 közti normann hódítás óta nem volt példa. VIII. Henrik az egyház legfőbb fejének nyilvánította magát, minek hatására mindenki kegyetlen új törvényekre és manipulált perekre ébred. Thomas Cromwell, a király miniszterelnöke különleges megbízottakat küld az ország minden pontjába, hogy vizsgálódjanak a kolostorokban és monostorokban - a cél a szerzetesrendek önmaguk által történő feloszlatása és felszámolása. Ám a sussexi partvidéken, Scarnsea monostorában Cromwell megbízottját, Robin Singletont holtan találják: valaki brutális módon levágta a fejét. A gyilkosságot ráadásul hamarosan további szentségtörő események kísérik, feláldoznak egy fekete kakast a templom oltárán, valamint eltűnik egy híres ereklye is. Cromwell Matthew Shardlake-et, a jogászt küldi az árulás és halál légkörébe, hogy kiderítse kik állnak a sötét események mögött. C. J. Sansom ezzel a regénnyel kezdte grandiózus és világszerte népszerűvé vált történelmikrimi-sorozatát, mely azóta további hat kötetet ért meg. A Kard általt felújított kiadásban tartja a kezében az olvasó, ráadásul a Disney+ Arthur Hughes, Sean Bean és Anthony Boyle főszereplésével sorozatra adaptálta 2024-ben.
Minden adott egy jó kis krimihez: zárt, szigorú rend szerint élő mosotor, ahol mindenkinek megvan a maga kis szennyese. A főhőst sürgeti az idő, kapóra jön, hogy a tél miatt az apátság lakói nem tudják elhagyni a helyszínt.
Nagyon élveztem a leírásokat, a nyersen elénk tárt mindennapi élet bemutatását. Nem szoktam ilyet, általában hagyok pihenőt egy sorozat részei között, de annyira benne akartam maradni a világban, amit teremtett, hogy közvetlenül ezután elkezdtem a folytatást.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Noha a Kard által egy történelmi krimi, azonban sokkal inkább az elméleti kérdéseken van a hangsúly, mintsem a pörgős cselekményen. A történet inkább egy pszichológiai thriller, amelyben mindenkinek van egy, a korabeli mércével mérve mocskos titka, amely ha napvilágra kerül, akkor az akár az életébe is kerülhet. A rengeteg piszkos titok pedig összeadódik, és tulajdonképpen kiderül, hogy az egész rendház bűzlik.
A regénynek pedig pont az a szépsége, hogy az olvasó Shardlake-kel együtt jön rá ezekre a titkokra szép lassan, amelyből aztán összeáll egy olyan kép, amelyből kirajzolódik, hogy minden mindennel összefügg. Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, hogy a könyv remekül bemutatja, hogy miért szokás a sötét jelzővel hivatkozni a középkorra. Mindemellett picit Trónok harca jellege is volt kicsiben, azaz ha a hatalmasok játszmáját játszod, akkor vagy nyersz, vagy meghalsz. És ezért írtam, hogy kicsiben, mert itt nem feltétlen a játszmán volt a hangsúly, hanem a túlélésen – bármi áron.
A regény önmagában is mélyen elgondolkodtató, azonban a történelmi kor ismerete alapján talán kifejezetten szomorú is. Egy olyan időszakról van szó, amikor az emberi életek Henrik király aktuális hangulatától függtek, és ahol a gondolatok miatt is fejek hulltak. Ha önmagában nézem a Kard által cselekményét, akkor egy lassan csordogáló, a karaktereket körülvevő világ mélységeire összpontosító regényként tudnám jellemezni, amelyben senki és semmi nem az, aminek mutatja magát.