Valahol az isten háta mögött, egy frissen nyílt fogadóban különös vendégsereg esik a tomboló hóesés fogságába. A helyzetet nem teszi rózsásabbá, mikor a sítalpon érkező rendőr, Trotter őrmester tudatja az egybegyűltekkel, hogy gyilkos van közöttük, és újból ölni készül... A három vak egér klasszikusnak született: 1947-ben kifejezetten Mária anyakirályné kérésére készült a BBC rádió számára, színpadi változata, Az egérfogó az 1952-es bemutató óta folyamatosan műsoron van, kibővített verzióját pedig épp a kezében tartja az olvasó - akinek azonban nem kell megelégednie e páratlan sikerű történet fordulataival: a "krimi királynője" ugyanis nyolc másik nyomozást is kínál Miss Marple, Hercule Poirot és Mr. Harley Quin főszereplésével. "És a felnőttek az csinálják, amihez kedvük van." Fordította: Borbás Mária, Gy. Horváth László, Molnár Gabriella, Sipos Katalin
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Három vak egér rövid, gyorsan olvasható és többnyire szórakoztató klasszikus krimiként maradt meg az olvasókban. Sokan dicsérték a feszes tempót, a gyanúsítottak ügyes váltogatását és azt, hogy a történet rövidsége ellenére végig fenntartja az érdeklődést. Többek számára kellemes kikapcsolódást, illetve jó belépőt jelentett Agatha Christie műveihez.
A szereplőket és az írónő stílusát is többen kedvelték, miközben néhány olvasó túl egyszerűnek vagy elnagyoltnak érezte a történeteket. Kritikaként felmerült a bűncselekmények részletesebb rekonstruálásának és az alaposabb okfejtésnek a hiánya, valamint az, hogy a megoldás egyesek számára hamar sejthető volt, a motiváció pedig kevésbé meggyőző. Összességében főként azoknak ajánlható, akik egy rövid, könnyed krimire vágynak, és nem feltétlenül a részletes nyomozói elemzést keresik.