„A világ, amelyet addig ismertem, összeomlott, égdarabok hullottak rám könnyű díszletelemekként.”
Egy tizennégy éves lány egyik napról a másikra elveszíti azt, amit addig az életének hitt: a nevelőszülők „visszaadják” őt a vér szerinti családjához, akikről alig tudott valamit. A régi világ szertefoszlik, és egy új, kemény, érzelemszegény valóság veszi át a helyét.
A regény letisztultan, mégis döbbenetesen erősen mesél az elhagyatottságról, a családi kötődésekről és arról, mit jelent "valahova tartozni".
A főszereplő lány narrációja rendkívül hiteles – nem romantizál, nem panaszkodik, csak „elmesél”, és éppen ettől válik még fájdalmasabbá az egész.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat