Ha az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet. Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi - még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent - a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A "visszaadott lány" számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik. Donatella Di Pietrantonio az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik. Első regénye, a Mia madre e un fiume 2011-ben jelent meg, és elnyerte a Tropea-díjat. Második regénye, a Bella mia 2014-ben bekerült a Strega-díj jelöltjei közé, és megkapta a Brancati-díjat. A visszaadott lány bejárta az egész világot, 23 nyelven jelent meg, és 2017-ben elnyerte a Campiello-díjat. Magyarul ez az első könyve.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasók többsége szerint A visszaadott lánymegrázó és rendkívül magával ragadó regény, amely már az első oldalaktól erős érzelmi hatást gyakorol. A kamaszlány szemszögéből bemutatott, két családhoz és a hovatartozás kérdéséhez kapcsolódó történet hitelesen érzékelteti az elhagyatottságot, a kiszolgáltatottságot és a családi kötelékek összetettségét.
Sokan dicsérik a letisztult, könnyen követhető stílust, a feszes tempót, valamint azt, hogy a rövid terjedelem ellenére súlyos témákat bont ki, köztük az anyaságot, az örökbeadást és a társadalmi különbségeket. Több olvasónak a kortárs olasz irodalom, illetve Ferrante világa jutott róla eszébe, miközben kezdő szépirodalmi olvasóknak is jó belépőnek tartják. Ugyanakkor a történet érzelmi terhe és nyomasztó légköre néhányak számára nehézzé tette az olvasást, ezért azoknak ajánlható leginkább, akik az intenzív, lélektani és családi témájú regényeket keresik.
„A világ, amelyet addig ismertem, összeomlott, égdarabok hullottak rám könnyű díszletelemekként.”
Egy tizennégy éves lány egyik napról a másikra elveszíti azt, amit addig az életének hitt: a nevelőszülők „visszaadják” őt a vér szerinti családjához, akikről alig tudott valamit. A régi világ szertefoszlik, és egy új, kemény, érzelemszegény valóság veszi át a helyét.
A regény letisztultan, mégis döbbenetesen erősen mesél az elhagyatottságról, a családi kötődésekről és arról, mit jelent "valahova tartozni".
A főszereplő lány narrációja rendkívül hiteles – nem romantizál, nem panaszkodik, csak „elmesél”, és éppen ettől válik még fájdalmasabbá az egész.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat