Traduttore, traditore: A fordítás mindig egyben árulás is. 1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe - másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka - a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység - a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították. Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell... Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Bábel avagy az erőszak szükségszerűsége fogadtatása összességében pozitív, de az olvasói vélemények jelentősen megoszlanak. Sokan különösen izgalmasnak és elgondolkodtatónak találták a nyelvészetre, fordításra és történelmi kérdésekre épülő világot, valamint a gyarmatosítás, a hatalom és a kulturális kisajátítás témáinak felvetését. Többen kiemelték, hogy a regény összetett, intellektuális olvasmány, amely a befejezése után is tovább gondolkodtatja az embert.
A leggyakoribb kritikák a hosszú terjedelemhez, az egyenetlen vagy lelassuló tempóhoz és a helyenként túl direkt, szájbarágós magyarázatokhoz kapcsolódnak. Néhány olvasó szerint az etikai fejtegetések, a párbeszédek és a társadalmi-történelmi kiselőadások időnként elnyomják a cselekményt, miközben a szereplők közötti dinamika és egyes karakterek kidolgozása elmarad a várttól. Azoknak ajánlható, akik a gondolatébresztő, történelmi hátterű és nyelvi ötletekre épülő fantasyt keresik, és nem bánják a lassabb, sűrűbb, kevésbé könnyed olvasmányokat.
Egyelőre félretettem. Bár érdekesnek tartom a koncepcióját, imádom a nyelvészetet, tetszettek a fordítástechnikai fejtegetések, valahogy mégis vontatottnak éreztem a történetet, a cselekmény nagyon lassan halad előre, a párbeszédeket sokszor erőltetettnek, izzadtságszagúnak éreztem, mintha Robin csak egy ilyen robotikus kérdezőgép lenne, akinek az a feladata, hogy mindenre rákérdezzen, hogy a többi szereplő, főleg Griffin elmondhassa a maga kis monológját. Később még visszatérek hozzá, hátha más szellemi állapotban jobban megfog, de egyelőre nem éreztem meg a húzását, illetve nagyon elvette a kedvem az olvasástól, amikor a magyar verzióban éppen az egyik, az ezüstmunkához kapcsolódó fordításelméleti vitánál felfedeztem egy hibát, és ez némi bizalomvesztést okozott nálam, hogy vajon akkor az általam nem ismert nyelveknél mennyire megbízható a szöveg. 😅
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Fantasztikus,elgondolkodtató,letehetetlen s mégsem egyszerű könyv.Olyan amin az ember még sokáig gondolkodik: lehetett volna-e máshogy,lehet-e máshogy,milyen hatással vagyunk mi a világra,mit jelentenek a döntéseink,megváltoztathatjuk-e a történelem menetét.Mindenképpenajánlom,de csak akkor,ha nem egy limonádét szeretnél a kezedbe venni s eltölteni vele pár kellemes órát.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat