Először és utoljára 1985-ben jelent meg önálló kötetben Esterházy Péter legszebb könyve, A szív segédigéi. A gyászkeretes oldalakon egy anya utolsó napjainak története, a haldoklás stációi, a temetés körülményei a huszadik század végének deszakralizált idején, az egyik gyereke elbeszélésében. Az öregség és az elmúlás pátoszmentes krónikájában a tét nagy: az anya halálának, és persze ,,úgy általában" a halál misztériumának megírása. Az új kiadás apropója Esterházy Péter Semmi művészet című regényének megjelenése, mely erős szálakkal kötődik ezekhez a bizonyos segédigékhez.
😳Egyelőre még nem jutok szóhoz. Egy fél napba telt, ami jó döntés volt, mert annyira intenzív és annyira mélybe húzó, hogy....emészteni kell, az biztos ... hasonlót se olvastam még. Durván "intim" ennyire tudnám leredukálni a végére a vélemenyt. Olyan tapasztalat, ami sokunkban ott van, de még bizalmasan se mondaná el másnak, nemhogy papírra vetni...😧
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon szeretem Esterházyt, azonban a művei közül leginkább a későbbiek, illetve a Fancsikó és Pinta áll hozzám közel, a többit nyelvileg rendkívül értékelem, viszont mint átlagos olvasót nem feltétlenül mozgatnak meg.
Ennek a könyvnek a szépsége is abban rejlik, hogy milyen észrevétlenül képes az elbeszélő személyét váltogatni a mondatok között, milyen laza csuklómozdulattal fonja egybe a férfit és a nőt, és mennyire érzékenyen képes írni egy ilyen gyásszal teli témáról is.
Tehát mindenképpen olyan könyv, amit érdemes és illik is elolvasni egy "olvasott olvasónak", ha más nem, egy kis nyelvi csemegének.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat