" Felfelé baktattunk a dombon, amikor Virág kérdőn körbefordult, és a tekintete megállapodott rajtam. - Green Day szól a zsebedben - mondta. - Zavartan előkerestem a mobilom, és közben azon tanakodtam, hogy ki állíthatta be a telóm a Basket Case-re, és egyáltalán ki csörög arra, mert csak egy embert ismerek, aki szereti... - A kijelzőn Cortez neve villogott, alatta egy menő deszkás képpel. - Cortez - suttogtam, és megtorpantam az úton. - Vedd fel! És lélegezz. De előbb vedd fel. Vagy ne! Előbb lélegezz - ugrált körülöttem Virág.## - Mit mondjak? - kapkodtam a levegőt. - Elsősorban ne mondj semmit, várd meg, hogy mit akar. De ha beszélni akarsz vele, javaslom, hogy vedd fel - tanácsolta Arnold." Név: Rentai Renáta (Reni) Kor: 15 Beszélt nyelv: magyar, francia Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Lassan nemcsak Virág és Arnold, hanem mindenki a barátjának tekint. Egyéb sikerélmények: suliújság, irodalomverseny, Cortez kettese magyarból. Ami gáz: rajzból tök béna vagyok + Edina!!! Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, filmek, internet, azon belül is: Honfoglaló, KvízPart Klubtagság: Kedvenc könyvek; Mindhalálig Beatles!; Felhőtérkép; Akiken kifogott a gördeszka; Akkor sem tudok rajzolni!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Szent Johanna gimi 2. – Együtt sok olvasónak könnyed, nosztalgikus és humoros élményt nyújtott, amelyet a szereplők ügyetlenkedései, az osztály bohókás hangulata és a tanárok szellemes beszólásai tesznek szerethetővé. Többen kiemelték, hogy a kötetet nehéz letenni, és az irodalmi, illetve zenei utalások is gazdagítják az olvasás élményét.
A mellékszereplők, különösen Arnold és a humorosabb karakterek, sok olvasó szerint erősen viszik előre a könyvet, miközben Reni megítélése megosztó: van, aki könnyen azonosul vele, másokat viszont az önbizalomhiánya és a túlreagálásai kifejezetten zavartak. Cortez népszerűsége sem győzött meg mindenkit, bár rajongói számára kevés szereplés mellett is emlékezetes marad.
A kritikák szerint a történet a terjedelméhez képest kevés eseményt kínál, helyenként ismétlődő és lassú, a karakterek pedig nem mindig elég árnyaltak. Összességében elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a laza iskolai humort, a kamaszos naplóhangulatot és a nosztalgikus újraolvasást, míg a fordulatosabb cselekményt vagy összetettebb szereplőket keresők könnyen csalódhatnak.
+ Kedvencelés
Közös olvasásnak indult a családban, kiskamasz rokonnak akartuk ajánlani, hátha ettől majd rákap az olvasásra.
Röviden nem ajánlom, sem rokonnak, sem senkinek. Nem hinném, hogy ettől a könyvtől bárki is könyvmollyá válna.
Nem tegnap voltam tini, ez is igaz, ugyanakkor voltak hasonló felszínes megítéléseim akkoriban, mint a szereplőknek, mégsem tudtam elmerülni a jóleső nosztalgiában.
Szerintem messze nagyon sok ez az oldalszám ennyi esemény leírására és a könyv vége felé kifejezetten azt éreztem, hogy a megszokott paneleket pakolja egymás mellé a szerző, így minden bejegyzés szinte ugyanúgy épült fel, ugyanarról szólt.
Értelmetlen bonyodalmak, sehova se tartó történetszálak, szinte nulla cselekmény és nekem ne mondja senki, hogy egy jó képességű 15 éves gyerek tényleg semmit, de semmit nem tud lerajzolni. A számtalan mérgező kapcsolatba, ami a könyvben szerepel és ráadásul normalizálva van, már nem is mennék bele részletesen, legyen elég annyi, hogy ilyen téren kifejezetten nem öregszik jól ez a könyv.
Számomra a kapcsolatom a sorozattal itt kezdődik, de véget is ér.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat