Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más... Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik. Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű...
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Szent Johanna gimi 2. – Együtt sok olvasónak könnyed, nosztalgikus és humoros élményt nyújtott, amelyet a szereplők ügyetlenkedései, az osztály bohókás hangulata és a tanárok szellemes beszólásai tesznek szerethetővé. Többen kiemelték, hogy a kötetet nehéz letenni, és az irodalmi, illetve zenei utalások is gazdagítják az olvasás élményét.
A mellékszereplők, különösen Arnold és a humorosabb karakterek, sok olvasó szerint erősen viszik előre a könyvet, miközben Reni megítélése megosztó: van, aki könnyen azonosul vele, másokat viszont az önbizalomhiánya és a túlreagálásai kifejezetten zavartak. Cortez népszerűsége sem győzött meg mindenkit, bár rajongói számára kevés szereplés mellett is emlékezetes marad.
A kritikák szerint a történet a terjedelméhez képest kevés eseményt kínál, helyenként ismétlődő és lassú, a karakterek pedig nem mindig elég árnyaltak. Összességében elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a laza iskolai humort, a kamaszos naplóhangulatot és a nosztalgikus újraolvasást, míg a fordulatosabb cselekményt vagy összetettebb szereplőket keresők könnyen csalódhatnak.
+ Kedvencelés
Közös olvasásnak indult a családban, kiskamasz rokonnak akartuk ajánlani, hátha ettől majd rákap az olvasásra.
Röviden nem ajánlom, sem rokonnak, sem senkinek. Nem hinném, hogy ettől a könyvtől bárki is könyvmollyá válna.
Nem tegnap voltam tini, ez is igaz, ugyanakkor voltak hasonló felszínes megítéléseim akkoriban, mint a szereplőknek, mégsem tudtam elmerülni a jóleső nosztalgiában.
Szerintem messze nagyon sok ez az oldalszám ennyi esemény leírására és a könyv vége felé kifejezetten azt éreztem, hogy a megszokott paneleket pakolja egymás mellé a szerző, így minden bejegyzés szinte ugyanúgy épült fel, ugyanarról szólt.
Értelmetlen bonyodalmak, sehova se tartó történetszálak, szinte nulla cselekmény és nekem ne mondja senki, hogy egy jó képességű 15 éves gyerek tényleg semmit, de semmit nem tud lerajzolni. A számtalan mérgező kapcsolatba, ami a könyvben szerepel és ráadásul normalizálva van, már nem is mennék bele részletesen, legyen elég annyi, hogy ilyen téren kifejezetten nem öregszik jól ez a könyv.
Számomra a kapcsolatom a sorozattal itt kezdődik, de véget is ér.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat