E hányatott sorsú mű Salman Rushdie harmadik regénye. A szerzőre Az éjfél gyermekei világsikere és Booker-díja után derült égből csapott le a végzet Homeini ájatulláh személyében, aki A sátáni versek megjelenése nyomán és a műből kiragadott részletek alapján kimondta rá a fatvát, amely nem csupán kiközösítést jelent, hanem halált is. Nagy-Britannia ekkor úgy döntött, hogy a nyugati demokrácia nevében megvédi a szerzőt, aki jó tízéves bujkálásra kényszerült. A regény maga - lévén irodalom - természetesen senkit és semmit nem fenyeget. Remekmű, amely szól életről és hitről, szabadság- és istenkeresésről, Keletről és Nyugatról, valamint arról is, hogy az ember, bárhogy kapálódzik ellene, élete végéig ott hordozza magában a szülőföldjét. Mindezt Rushdie varázslatosan egyedi, mesemondó, a magyar Olvasók előtt már jól ismert nyelvén. S bár a fatva azóta sem szűnt meg, hiszen csak az vonhatja vissza, aki kimondta, ő pedig már nincs az élők sorában, a szerző nemcsak a szabadságát nyerte vissza, de újabb és újabb mesterművekkel örvendezteti meg olvasóit. "Kérdés: mi a hit ellentéte?Nem a hitetlenség. Az túl végleges, bizonyos, lezárt. Maga is egyfajta hit. A kétely. Emberi állapot, de mi van az angyalokkal? Ők, akik félúton vannak Allahisten és a homosap közt, kételkedtek-e valaha? Igen: egy nap Isten akaratát megkérdőjelezve, motyogva bújtak meg a Trón alatt, tiltott kérdéseket merészeltek feltenni: antikérdéseket. Jól van ez így? Nem lehet vitatni? Szabadság, a régi antikérdés. Ő természetesen megnyugtatta őket, alkalmazta vezetői készségeit á l'isten. Hízelgett nekik: ti lesztek akaratom eszközei a földön, az ember megváltása-kárhozása, a szokásos dolgok satöbbi. És hókuszpókusz, a tiltakozásnak vége, fel a glóriákkal, vissza a munkába. Az angyalok könnyedén megbékíthetők; hangszerré kell változtatni őket, és máris játsszák a hárfiadalt. Az emberi lények keményebb diók, ők bármiben tudnak kételkedni, még abban is, amit a tulajdon szemükkel látnak. Amit a tulajdon szemük mögött látnak. Ami a csukott csipájuk mögött történik, miközben süllyednek nehéz szemhéjjal... az angyaloknak nincs valami nagy akaratuk. Az akarat ellenkezés; a behódolás elutasítása; eltérő nézet."
Érdekes, ugyanakkor nehéz olvasmány volt. A kultúra, amit tartalmaz még nem került a közelembe, így sok mindent nem értettem belőle. Üldöztetésének miértjét így nem is sikerült megértenem. De mégis van benne egyfajta mély filozófiai tartalom, ami valahogy utat talált hozzám.
Talán a boldogtalanság az a kontinuum, amiben az emberi élet halad, és az öröm csupán egy sor radarjel, sziget az áramlatban.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Először is: fogalmam sincsen, hogy miért fél mindenki ennyire ettől a könyvtől. Hosszúnak persze hosszú, de vannak nála terjedelmesebbek is, intertextuálisnak intertextuális, de pl. Esterházy vékonyabb kötetei ebben megelőzik. Másodszor: Az iszlámról való tudásom hiányosnak mondható, mégis rendkívül szellemesnek találtam nagyon sok részt. A híreszteléssel ellentétben ez korántsem az erőteljes mágikus realizmushoz tartozó regény, ezért emiatt sem kell félni. A stílusa olyan, mint egy idős, mesélő nagypapáé, igencsak igéző.
Az egyetlen problémám az volt vele, hogy míg az álomjelenetek, illetve kb. a feléig a fő történeti szál is lenyűgözött, a második felében egyre több társadalomkritikai-etnikai kérdéssel lett megszórva az olvasó, amit nem várnék egy ilyen regényben, ugyanis szerintem nem illett hozzá.
Szóval csak bátran, pár éjszakát el fog venni, de nem harap! 😁
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat