Üvöltő szelek

Különleges élmény volt számomra e könyv olvasása. Édesapám polcáról emeltem le egy 1958-as kiadást. Nyelvezete emiatt kissé nehezebb volt, lassabban haladtam meg-megálltam kitisztázni a történéseket, de a világért sem cseréltem volna le egy újabb kiadásra. Úgy éreztem, ez a fordítás korhűbb, mint egy modern változat.
Az első négy fejezet nagyon ködös volt, aztán hamar letisztult, és magával vitt a történet, nem veszítettem el iránta az érdeklődésemet. Furcsa volt úgy olvasni, hogy nem váltott szemszögből íródott, hanem másodkézből kapjuk a történetet egy házvezetőnő szemszögéből látjuk ezt a viharos, beteges szerelmet.
Ez a regény nem romantikus szerelmi történet. Aki könnyed, felemelő románcra számít, csalódni fog. Az Üvöltő szelek a szerelem sötét oldalát mutatja meg, a megszállottságot, a sérülésekből fakadó kötődést és a bosszú romboló erejét. Néhol könyörtelen és megbotránkoztató volt számomra, de gyöngéd szeretet is megmutatkozott.
Láthatjuk milyen pusztító következményei lehetnek a feldolgozatlan traumáknak ugyanakkor a második generáció történetében halvány remény is felvillan. Ez a történet most befészkelte egy időre magát a gondolataimba és pont azért szerettem mert más élményt adott mint amiket mostanában olvastam. Arra ösztönöz, hogy bátran nyissak a klasszikusok felé is, noha úgy érzem nem teljesen a zsánerem de komfortzónámból ki billent és néha pont erre van szükségem.