Tőlem, szeretettel

„Néha viszont nem az a legnehezebb, hogy másokban bízzunk. Hanem az, hogy saját magunkban.”

Egyszerűen nem tudok csalódni Abby Jimenez könyveiben, mindig megmelengetik a szívemet és mosolyra fakasztanak. Ezzel a történettel sem volt ez másképp, ennek pedig rettentően örülök. Még nem döntöttem el, hogy ezt vagy az Átkozottul szeretleket szeretem jobban, de talán nem is kell választanom, mert mindkettő megérdemli tőlem a kedvenc jelzőt. ❤

A szerző most már tényleg a kedvenc íróim közé tartozik, így nagyon bízom benne, hogy a jövőben is kapunk majd tőle hasonlóan mély, érzelmekkel teli romantikus regényeket. A stílusa, a humora és a feldolgozott komolyabb témái mindig elkápráztatnak. Ismét számos alkalommal előfordult, hogy hangosan felkacagtam vagy éppen könnyek csillogtak a szememben a meghatottságtól, néha pedig a szomorúságtól.

Nagyon tetszett, hogy a történet során először egy barátság bontakozott ki a szereplők között és majd csak utána a szerelem. Addig is számos izgalmas és szívet melengető cselekményben volt részem, például leveleken keresztül békültek ki egymással, megosztották egymással a „zokogós szekrényüket” és eljutottak együtt a varázslatos Wakanba is. Az érzelmeik kicsit olyanok voltak, mint egy hullámvasút, egyszer lent, egyszer fent. Máskor lehet zavart volna a „félrekommunikálás”, de ha őszinte akarok lenni, most pontosan ennek a bemutatása tetszett, mert OKA volt – mindkét karakter részéről. A szociális fóbiát, szorongást és introvertáltságot cseppet sem könnyű leküzdeni és ezt tökéletesen bemutatta a szerző. Értettem, hogy mit él át Jacob, a „túlgondolás mestere”. Én is kicsit ilyen vagyok, még ha sokszor nem is annyira látszik, belülről őrlődőm. Fájt a szívem a félreértések miatt, de ez így volt jó, mert mint kiderült egy beszélgetés, egy napló sokat számít a problémák megoldása során.

Örültem a váltott szemszögnek, mert így sokkal jobban megismerhettem mindkét főszereplőt. Briannát a korábbi kötetben nagyon szerettem, mert nagyon támogató barátnő volt. Ebben a részben viszont megismerhettem egy másik oldalát is, mely nehézségekkel és traumákkal küzdött, így pedig még jobban meg is kedveltem, hiszen még emberibb karakter lett. Az öccse iránti szeretete imádnivaló. Jacob személyisége számomra nagyon megnyerő volt. Kedves, önzetlen, gondoskodó és bármit megtenne azokért, aki közel állnak hozzá. S igen, abszolút túlgondoló és szorongó, de ezt nem tartom hibának.

Daniel, Jacob vagy Justin? Őszintén? Nem tudnék dönteni, mert mindhárom pasi a szívem legmélyére lopta be magát. Az írónő többi könyvével való összefüggés pedig zseniális, kiderült, hogy mindig érdemes emlékezni a nevekre.

Mindent összevetve, örülök, hogy elolvastam és bekerült a kedvenceim közé. Köszönöm az írónőnek a számos boldog, elgondolkodtató pillanatot, ami ráébresztett arra, hogy a nagyon szorongó, introvertált embereknek milyen nehéz dolga van a mindennapokban és azokat figyelembe kell vennünk. Boldogan ajánlom mindazoknak, akik mély, érzelmekkel teli történetet szeretnének olvasni!❤