KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS Akár ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig - mindig - vigyázz a szívedre! Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez. De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége... valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz. A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt - ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.
Érdekes történet, csavaros események, azt mondják olyan mint az Éhezők viadala, hát szerintem ez jobb. Alig várom már hogy olvassam a következő részt. Eddig két regényt olvastam az írónőtől és mindkettőt nagyon szerettem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ez volt az első tényleges romfantasy amit olvastam és szuper volt. Nem ez volt az első és utolsó romfantasy könyvem. Na most a történetről. Oroyát én nagyon szeretem. Szerintem ez a személyiség különleges. Raihnt viszont az elején utáltam de aztán kicsit megkönnyebbültem de mégsem biztam benne a végen meg már nem tudtam mit higyjek neki. Vicenten nem tudtam elmenni de egy jó karakter volt. Holnap már belevágok a következő részbe.
Elvettem Vincent királyságát. Elvettem az életét. Elvettem a címét. És most elveszem a lányát is. A feleségemmé teszem. Magamhoz kötöm, hogy szemmel tartsam. És gondoskodom róla, hogy fájjon neki, amikor ****, ahogy az is fájt, amikor kétszáz évvel ezelőtt Vincent erőszakolta meg a királynénkat.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Vámpírok, nagyszerű világfelépítés, intrika, ármánykodás, mágia és nem utolsó sorban romantika. Említettem a vámpírokat… a szárnyas vámpírok?!
Nekem teljesen Hunger Games, talán még egy pici Maze Runner vibe-ja volt, megspékelve (sokkal) véresebb és fülledtebb jelenetekkel. Az egész verseny brutális és könyörtelen, folyamatosan résen kellett lennie a versenyzőknek. Közben sem álltak meg az események, a két főszereplő gondoskodik róla.
Oraya és Vincent kapcsolata elég nyakatekert apa-lánya kapcsolat volt, mégis lehetett érezni, hogy a vámpír igazán törődik vele.
Alapjáraton nem szeretem a slow burn regényeket, de itt ez nem volt gond és ezt főleg a két főszereplő személyiségének tudom be. Raihn és a lány párosát imádtam. Első pillanattól kezdve lángolt körülöttük a levegő. A csipkelődéseik, azt, ahogy egymást támogatják a harc közben és azon túl is…egyszerűen MINDENT, ami velük kapcsolatban volt.
Nagyon jól kidolgoztatnak tűnt a világ, a politikai helyzet, amibe belecsöppentünk. Igaz, hiányoltam a két vámpírfaj közötti konfliktus eredetének magyarázatát.
Rengetek kérdésre várom a választ a folytatásban, mind a történettel, mind a szereplőkkel kapcsolatban, remélem nem fogok csalódni e téren.
A lezárást kicsit elnyújtottnak éreztem, ha olyan 20-30 oldallal hamarabb fejeződött volna be, sokkal frappánsabb lehetett volna a befejezés.
Mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza egy kissé véres, fordulatos, igazi slow burn dark fantasy-tól.
Vàrom a folytatást!!!❤️❤️❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat