The Kiss Curse - Átkozott csókok

Úgy érzem, ez gyengébb volt, mint az első rész. Valahogy kevésbé volt varázslatos, izgalmas. Ettől függetlenül ezt is nagyon élveztem! 😊

A sorozat első részét szerettem, így kíváncsian vágtam bele a folytatásba is. Őszintén szólva, ez a rész is tökéletesen hozta az őszi hangulatot, boszorkányok, varázslat, gyertyák és az a tipikus “cozy” atmoszféra, amihez annyira jól passzol egy forró tea és egy meleg takaró.

A történet alapja nagyon tetszett, a világ ismét bájos és hangulatos, és a két főszereplő közti versengés kifejezetten szórakoztató volt. Sokszor megmosolyogtatott, amikor civódtak vagy próbálták túlszárnyalni egymást. Ugyanakkor a szerelmi szál nekem egy picit erőltetettnek érződött, mintha nem teljesen természetesen alakult volna ki köztük az a bizonyos “szikra”.

A cselekmény jól kigondoltnak tűnt, de néhol hiányosnak éreztem, mintha bizonyos részek kicsit kidolgozatlanok maradtak volna. Emiatt maradt bennem egy kis hiányérzet, főleg a vége felé.

Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam. Könnyed, szórakoztató, igazi egyszer olvasós történet, ami remekül illik az őszi hangulathoz. Nem lett kedvenc, de kellemes kikapcsolódás volt, és biztosan lesz, akinek jobban beletalál a szívébe. A kisebb hiányosságok ellenére biztosan el fogom olvasni a sorozat következő részét is, mert kíváncsi vagyok, hová viszi tovább a szerző ezt a bájos, boszorkányos világot.

Gwyn, nos nem tetszik sem stílusa, a hozzáállása sem.
Miák úr ismét nagyot dob az egészen, ahogy csóri Wells is, aki kiakar bújni az apuci édes első fia szerepből.
Nagyon érződik, egyszerűen csak szimpatizálni tudok vele, egyik jelzőt sem érdemli meg amit megkapott az írónőtől. Eddig nekem egy elvonult valaki, aki egyszerűen ki akar törni a megszokottból.

> Jó lehet a már meglévő boszorkány boltnak amivel szemben kibérel egy boltot, kicsit oda akar pörkölni, de egy egészséges rivalizálás sosem ártott még senkinek.

* Vivi és Rhys itt már csak pozitív szerelmes párt alkotnak amiért iszonyat nagy piros pont jár az írónak. Rhys saját maga kis hozzá állása, viccelődős beszólásai, néha vissza repítenek gondolatban, hogy tényleg ilyen volt? Akkor mi volt a gond?

Szóval a könyv egyetlen hátráltatója nekem, maga Gwyn hatalmas negatívuma amit nem tudom hogyan fog megváltozni, de én nekem nem szimpatikus szereplő, legalább is nekem. De nem vagyunk egyformák.

Pár apróság amit betennék:

Ki az a Rhiannon?

A kastély úgy nézett ki mint Tim Burton-film díszlete?

Sajnos, nem igazán vagyok rajongója, így nehéz volt beleképzelnem magam. Jobb lett volna nem hasonlítani, hanem leírni.

Ki az a Stevie Nicks?

>> Ezeket olvasd el előbb, utána ülj neki és akkor jobb lesz szerintem az egésznek az élménye.