Találkozás a halállal

Az első regény, amit Agatha Christie-től olvastam. Hihetetlen, de olyan nagy hatással volt rám
hogy képtelen voltam pár percnél több időre letenni!
Tetszett, hogy úgy az első 50 oldalt rászánta az írónő a szereplők jellemének és kapcsolataiknak részletes leírására. Mégis akkor kezdett igazán lendületbe jönni a történet, mikor Mr. Poirot belekezdett a nyomozásba. Elismerésem, hogy csak a végén derült ki valójában ki is a tettes.
Már alig várom, hogy egy újabb könyvbe, Hercule Poirot egy újabb kalandjába csöppenjek bele.
Engem megnyert magának az írónő, detektívje és a műfaj egyaránt!

Tetszett, annak ellenére is, hogy az első fejezettől eltekintve Poirot viszonylag későn kapcsolódik a történetbe. Nem egy szokásos AC-krimi, nagyobb hangsúly van a pszichológián, lélektani elemzéseken, mint a tipikus nyomozáson, de Poirot-nak ez sem okoz gondot, szépen sorban kikérdez mindenkit, akinek köze lehet a gyilkossághoz, és elég hamar össze is áll a fejében a megoldás.
Korábban már olvastam, és emlékeztem a gyilkos személyére, azonban az újraolvasás során sem unatkoztam, végig fenntartotta az érdeklődésemet a könyv, izgalmasan csűrte-csavarta a történetet kedvenc írónőm. :)

Bevallom, volt egy pillanat, amikor gyanakodtam az igazi gyilkosra, de gyorsan el is hessegettem a lehetőséget. Mégis hallgatnom kellett volna a megérzésemre. A.C. kitűnően ért hozzá, hogy mintegy mellékes tényként adagolja a fontos információkat, amik ott vannak a szemed előtt, de mégis elsiklasz fölöttük. És még jól meg is tornáztatja az olvasó kis szürke agysejtjeit!