A Vérvadászok világában az erősebb felfalja a gyengébbet. Minden nap halálos veszélyt hozhat. Senkiben sem szabad megbízni, a szerelem pedig végképp ki van zárva, ha életben akarsz maradni… Wren Tigarian árva volt. Egyetlen klán sem akarta befogadni. Wren két faj, a hópárduc és a fehér tigris tiltott keveredéséből született, és ha akart valamit, soha nem engedte, hogy az útjába álljanak. Most Margueritét akarja. Marguerite D'Aubert Goudeau egy befolyásos amerikai szenátor leánya, de gyűlöli a felső tízezer képmutató életét, amit élni kényszerül. Akárcsak édesanyja, ő is erősen ragaszkodik cajun gyökereihez, amit apja képtelen megérteni. Margueritének nincs más választása, meg kell próbálnia beilleszkedni, bár örök kívülállónak érzi magát. Wrennek Margueritéért nemcsak az emberekkel kell megküzdenie, akik sosem fogják elfogadni állati lényét, hanem a Vérvadászokkal is, akik meg akarják ölni, amiért veszélybe sodorta a világukat. Versenyt kell futniuk az idővel, és ez nem csupán az életükbe kerülhet, de a lelküket is elveszíthetik…
Egyszer fent, egyszer lent. Ilyen nálam ez a sorozat.
Most megint egész ütősre sikeredett ez a rész. Imádtam Wrent, Maggie-t már nem annyira, de azért ő is szerethető volt. Főleg, hogy folyamatosan kiállt a szeretett "férfi" mellett.
Viszont akiben most nagyot csalódtam az Nicolette. Pedig Vane-nel annó milyen rendes volt. De most kimutatta a foga fehérjét. Kiábrándító volt.
Érdekesnek találtam azt is, hogy a nagy szerelem ellenére nem jelent meg az a bizonyos jel. Szerencsére az írónő ezt is megoldotta.
Melengette a szívemet, hogy végül egyik tigrisünk "visszatért".
Még egy gondolat: azért eléggé el lett bagatellizálva Maggie {{átváltozása}}
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat