"Az ember csak kapkodja a fejét. Valóban figyelmesen kell nézni vagy olvasni, hogy minden mozzanatot nyomon tudjunk követni - de megéri, mert nemcsak mulatságos, hanem mélyen emberi is az egész. Vagy mélyen tündéri, ahogy vesszük. És bár hepiend van és mindenki boldogan egymásé lesz, minden szereplőben marad egy furcsa szájíz, egy pici kesernyés mellékíz: mi is történt itt velem? Biztosan jól választottam? Nem a másikkal kellett volna összeházasodni? Szemben a Rómeó-Júlia párral, akikre örök és felhőtlen boldogság vár és soha egy rossz szót nem szólnak majd egymáshoz (hiszen meghaltak), ez a négy emberpár nagyon is életben marad, és civakodásaik előrevetítik, mi jöhet itt még (a "felnőtt" párok ezt be is mutatják). De - mondja ez a darab - inkább civódjunk a szerelmünkkel és féltékenykedjünk egy életen át, mint hogy üdvözült békében öleljük a kriptában." Nádasdy Ádám
Lehet nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy értékeljem ezt a művet.
Nem büszkélkedhetem azzal, hogy láttam volna színpadon, így csak az olvasott műre tudok hagyatkozni. A mű pedig engem személy szerint elbűvölt. (Bár másképp, mint a Rómeó és Júlia!) Egyszerűen imádtam ahogy a valóság és a képzelet világa keveredett benne. S talán nem is tűnik furcsának, hogy a képzeletbeli lények (tündérek) valahogy jobban megfogtak.
Oberon és Titánia kisded vitája az indiai fiún éppúgy mulattatott, mint az hogy Zuboly mindig az ellenkező szót használja arra, amit ki akar fejezni! :D
A mesterek által színre vitt színdarabnál pedig valahogy mintha visszaugrott volna Shakespeare a Rómeó és Júliához. (Megint az a végzetes szerelem.)
Nekem kifejezetten tetszett, mások meg ítéljék meg maguk ezt az alkotást!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Érdekes, egész életemben megbolondultam Shakespearetől. A Rómeó és Júlia katasztrofális, a Hamlet miatt pedig az asztalba ütöttem a fejemet (bár ott pár részletet legalább kiírtam magamnak).
Nem vagyok rá büszke, de egészen eddig úgy voltam, hogy ha nem adnak fel tőle több művet, akkor nem olvasom tovább a drámáit.
Aztán feladták ezt. Én pedig élveztem. Bőszen jegyzeteltem és aláhúztam a kedvenc részeimet. És nem, egyáltalán nem vártam a végét.
Szóval lehet, hogy ezentúl mégsem leszünk haragban Shakespearerel. (Amihez hozzátartozik az is, hogy az Ulyssesben sokat emlegették, amitől megjött hozzá a kedvem).
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat