Szavak kékben

Rachel, aki beleszeret legjobb barátjába, Henrybe. A fiú sajnos másba szeret bele, ezért nem lehetnek együtt. Rachel az anyukájával és testvérével elhagyja a várost és elköltöznek. Egy tragédiának köszönhetően a lány újra visszatér a városba, ahol a legjobb barátjának a családi antikváriumában fog dolgozni. A két fél között bonyodalmak alakulnak ki. Vajon képesek félretenni a sérelmeiket, bánatukat és újra legjobb barátok lenni? Vajon hogy alakul kettejük kapcsolata? Mi lesz a családi antikváriummal?

Röviden annyit írnék róla, hogy nagyon tetszett, teljesen elvarázsolt az érzelmekben és izgalmakban gazdag mű melyet ismét a kezemben tarthattam. Igényes külső és belső jellemzi. Többnyire szerethető karakterek. A történet számomra nagyon kedves lett, ezért jó szívvel ajánlom másoknak is! Később lesz bővebb értékelés a blogon.

___ _"Mi vagyunk a könyvek, amiket olvasunk, és minden dolog, amit szeretünk."_

Az eleje még annyira nem nyerte el a tetszésemet. Nekem egy kicsit lassan indult be a történet, és volt, ahol az elején kicsit gyerekesnek tartottam, de aztán a végére nagyon megszerettem.

Bár maradtak bennem kérdések miután becsuktam a könyvet, de a mondanivalója nagyon fontos lett számomra, nagyot ütött, és végül úgy gondolom, hogy nem is kell ezt a regényt tovább húzni, mert ez így jó, ahogy van.

A gyászt is szépen bemutatta szerintem, de a könyvek iránti szeretet volt az, amit a legjobban át tudott nekem adni. Csodálatos volt arról olvasni, hogy a főszereplőink mennyire szeretik a könyveket. Imádtam ezt az _Üzenetek könyvtára_ gondolatot is. De emellett még sok szép idézetet is rejt ez a kötet.
{{Eleinte szomorú voltam, hogy megszűnik ez a könyvesbolt, de ha azt nézzük, akkor nem teljesen szűnt meg, hiszen a könyvek továbbra is őrzik annak az emlékét. Illetve nagyon tetszett, hogy több helyen elrejtegették a könyveket.}}

Sokat gondolkoztam, hogy melyik idézetet emeljem ki az értékelésem végére, és lehet a másik jobban illett volna erre a könyvre, mégis valahogy úgy érzem, hogy ezt nem hagyhatom ki.
___ _"George az égboltra bámul, ami ma éjjel csillagtalannak tűnik. Pedig nem az, az ég nem lehet csillagok nélkül, csak a nagyváros fényei követnek el mindent, hogy túlragyogják őket."_