Sz mint szűz

Sz, mint szűz. Erről a címről gimis éveimben olvasott Denise sorozat egyik része jutott eszembe, az Sz, mint szerelem. Igazából, ahogy haladtam előre a történetben, esett le, hogy nem is járok olyan messze az igazságtól. A Denise sorozatot és vele együtt az Édesvölgyi suli szerelmes ikreit mondhatnám a LOL-könyvek nagy elődeinek, amit abban az időben előszeretettel olvastunk és alig vártuk már, hogy egy újabb részt megkaparinthassunk a gyűjteményünkbe. Témájukat, hangulatukat és írói stílusukat nézve is sok hasonlóságot találhatunk Kelly Oram könyveivel. Talán emiatt a nosztalgikus érzés miatt is csapok le az írónő minden könyvére.

Az Sz, mint szűzben, mint ahogy Kellytől már megszokhattuk, valamilyen komplexussal küzdő főszereplőt állít a középpontba, aki úgy tör ki a megszokottból, az átlagosból, hogy valamilyen jó ügy szolgálatába áll. Ezekkel a hősökkel sokkal könnyebb azonosulni, mint a tökéletes Mary Sue-kkal, hiszen kinek ne lenne problémája a mai világban? Kelly szeret az átlagosból sztárt, népszerű emberkét csinálni. Szereti felemelni a karaktereit, mintha a saját tini éveit akarná ily módon újraélni és a hősei által érezni a népszerűséget. Eddig nagyon jól csinálta, de Valerie karakterével kicsit megszaladt. Olyan klisékbe futott bele, amiket legalább már húsz éve nem divat alkalmazni, unalmassá váltak és ami a legrosszabb nevetséges próbálkozásként hatnak.

Hollywoodi tündérmese, amikor egy hétköznapi lányra letekint egy fiú a fellegekből, és egymásba szeretnek. Nem így volt a Cinder és Ellában? De ott olyan jól meg tudta oldani, hogy ne érezzem túlzásnak. Valerie és Kyle nagyon jó páros, imádtam a szócsatáikat, megnevetettek a beszólások, az apró kis odaszúrt mondatok, igazán élveztem őket olvasni és végig szurkoltam kettejüknek, kíváncsian várva, hogy miféle megoldást fog alkalmazni Kelly a végkifejletre.

Az ügy, amit Valerie képvisel, egyben a probléma, amire Kelly fel akarja hívni a figyelmünket, létező, lehet rá legyinteni, de tény, hogy sok fiatalkorú terhessége elkerülhető lenne, ha kellő információt kapnának a fiatalok. De erre nem hiszem, hogy a szüzesség és az önmegtartóztatás erőltetése lenne a megfelelő eszköz. Sokkal inkább a védekezés mellett kellene kampányolni és erről adni felvilágosító órákat, mert már tíz éve se vették komolyan a fiatalok, ha valaki arról papolt nekik, hogy vigyázzanak a szüzességükre. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak a kivitelezéssel volt gond. Ez a történet el ment egy egészen más irányba, mint amiből kiindult. Valerie nem akart lefeküdni Zach-kel, mert még nem állt készen rá. De az esküvőig őrizgetni magát a megfelelő férfinak, aki majd megbecsüli őt, hát, hogy is mondjam, szép eszme, de nem életképes. Nálam az esküvő szó csapta ki a biztosítékot; azt elfogadom, hogy várjunk a megfelelő pasiig, ha úgy döntünk.

Epilógus és négy év múlva! Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolta az írónő! Ez egy nagyon olcsó megoldás volt, de nem tudom, mivel lehetett volna jobbá tenni, hiszen saját maga sétált bele olyan kliséhegyekbe, amikben aztán elveszett. Néhány jelenetnél azt mondtam, kár ekkora cirkuszt köríteni, értjük mi a sztárvilágot, de azért ennyire nem kell túltolni. A zenész is csak ember, nem igaz? Nagyon sok mindenben megértettem Valerie döntéseit, érzésvilágát, de voltak mozzanatok, amik logikátlannak éreztem. Ilyen volt a Carával szembeni viselkedése, ahol nem voltak túl meggyőzőek az okok, lehetett volna még élezni az ellentéteket, akkor is, ha meg tudtam érteni.

Végül pedig elérkeztünk a Valerie és Isaac kettőséhez. Nem volt ez egy kicsit túl kevés? Nem hittem el Kellynek, hogy ezek ketten együtt járnak. Még arra sem volt elég, hogy indokolja Kyle féltékenységét.

Nem voltam elégedett, de nem éreztem annyira gyengének sem a könyvet, mint ahogy a többi értékelésnél olvastam.

A lángra lobban nyár után ez az olvasmány kellemes felüdülés volt. Végre kaptunk egy a véleménye, döntése mellett kiálló lányt. Megismerhettük mi az igazi barátság, illetve mi nem az. Kaptunk egy macsó sztár aki, minő meglepetés a végén megszelídül.
A történet nekem egy kicsit elég kurtán- furcsán lett vége, de biztos azért mert nem ehhez vagyok szokva.
A könyv mondanivalója eléggé aktuális a mostani rohanó világban és bizony a való életben is nagyon nehéz lehet felvállalni az egészet, valamint kiállni a döntésük mellett.