Sorcery of Thorns - Könyvek varázslata

Nagyon jól megírt fantasy,kis szerelemmel 🙂

Izgatottan vártam a magyar megjelenést, mivel a külföldi oldalakon már felfigyeltem rá.
És szerencsére nem is kellett csalódnom…nagyrészt.

Az utóbbi idő egyik legegyedibb, legötletesebb YA fantasy, amit olvastam. Nagyon szépen, részletesen be lett mutatva a világ, ahol játszódott a történet {{milyen menő már, hogy életre kelnek a könyvek }}. Olyan volt, mintha én is ott lettem volna.

A főszereplő lány, Elisabeth, akit szó szerint a könyvtár nevelt fel. Csak a könyvtárat és a könyveket ismeri, azok a “barátai” is. Arra nevelték, hogy a varázslóktól félni kell, ám a dolgok alakulása miatt egyenesen egy varázslóra lesz bízva.

Nathaniel 18 évesen elég magas rangú varázsló, szörnyű múlttal.
A fiú kissé nemtörődöm hozzáállása néha megmosolyogtatott, a szarkasztikus megszólalásait nagyon tetszettek.

Sajnos, a szereplők felszínesek voltak ((nem sokkal több derült ki róluk annál, amit az előbb leírtam az 500 oldal alatt)), remélem a folytatásban jobban megismerhetjük őket. Kettejük között nem éreztem semmiféle kémiát, nem is igazán került közel hozzám egyikőjük sem.
Viszont a kedvencem egyértelműen Silas volt. Annak ellenére, hogy egy démonról beszélünk.

Negatívum volt számomra, hogy néhányszor unalmasnak találtam a cselekményt, más fejezetekkel viszont gyorsan haladtam. Illetve volt egy dolog, amit nagyon, de nagyon furcsálltam. ((Egyetlen egy mondatban volt megemlítve, hogy a Nathaniel biszexuális. Annyira, de annyira feleslegesnek éreztem. Ez a “muszáj a PC miatt, írjuk bele” kategória nálam.))

Összességében tetszett a könyv, a hibái ellenére is. A nyelvezete, a fordítás csodálatos lett!
Várom a folytatást, ugyanis csúnya függővéggel zárult a kötet!
Köszönöm szépen a recenziós példányt a @Kossuth_Kiadó-nak! ❤️

_”– Neked tetszik ez a hely?_
_– Persze! Könyvek vannak benne.”_

Sorcery of Thorns avagy Könyvek varázslata már nagyon régóta várólistás nálam. Még @Nixii -től kaptam meg angolul, mikor egy csomót áradoztam róla – meg persze Charlie Bowater! Amin az ő rajza szerepel, az mindidevele! Szóval a sorsa eldőlt, mindenképpen olvasni fogom, a kérdés már csak a mikor volt.

Ennek a könyvnek is úgy álltam neki, mint szinte az összesnek: sok fogalmam nem volt róla, csak, hogy fantasy, meg könyvek, és Bowater rajz. Tipikusan az a könyv volt, amit pár idézet miatt tettem fel a „majdegyszer” listámra.

A történet, az írásmód, a stílus eleinte olyan gyerekes, disney-snek hat. Hát ez nagyon nagy tévedés volt. Igazi Grimm mesés írásmód és hangulat volt. Kicsit sötét, kicsit komor, kicsit morbid, de mégis olyan varázslatos, ami miatt nem tudod letenni a könyvet, és csak falod az oldalakat.

Elisabeth története nem is lehetne furább: egy grimoárokkal és könyvtetvekkel teli könyvtárban nevelkedik, beszélget a könyvekkel, és gondoskodik róluk. Eddig minden igaz ránk is, leszámítva a tetveket – szerencsére. Az író nem finomkodott, nagyon hamar belevágott a közepébe, és megismertette velünk a _férfi_ főszereplőt, Nathaniel Thorn személyében. Még a neve is olyan varázslatosan cseng…♥

Szerettem, ahogyan a két karakter alakul egymás mellett. Elisabeth, aki ügyetlen, mégis belevaló lány, és nem mindig gondolja át kétszer, hogy mit csináljon. Mintha a baj kéz a kézben járna vele. Ellentétben Nathaniellel, aki mindent jól átgondolt, és lehetőség szerint minden feltűnést és bajba jutást kihagyott. És ott van Silas, aki számomra egyszerre volt egy aranyos kisfiú – aki olvasta, ezen jót nevet – és egy cuki nagypapa. Silas, aki minden áron be akarja bizonyítani, hogy nincs szíve, és nem kedveli sem a lányt, sem a gazdáját. Hármuk kapcsolata, dinamikája vitte előre a történetet igazán.

Kiszámítható volt a vége? Részben persze, azonban volt pár olyan csavar, ahol többször át kellett olvasnom az oldalt, hogy én hallucinálok, vagy tényleg az történt, ami. Nagyon tetszett a történetvezetés. Szeretem az olyan történeteket, ahol a főszereplő szemén keresztül ismerhetjük meg a világát, mert éppen ő sem tud még róla semmit. Nagyon kíváncsi leszek a folytatására, és biztos, hogy Rogerson könyveit ezentúl figyelni fogom, mert nagyon kellemes meglepetés volt az írónő könyve.

Tudtam, hogy szeretni fogom – amolyan megérzés volt – de azt nem gondoltam, hogy kedvenc is lesz.