Silber - Az álmok második könyve
31 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 341
Könyvmolyképző Kiadó
(2016)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789633997536
"A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást, mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem. Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem. Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni? A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is. Álmodj tovább, álmodó!"
Értékelések
Értékelés4.4
31 értékelés alapján
5
13 ×
4.5
6 ×
4
9 ×
3.5
1 ×
3
2 ×
2.5
0 ×
2
0 ×
1.5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
34
Silber - Az álmok második könyve
Kerstin Gier
A vége követeli a folytatást
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Silber - Az álmok második könyve
Kerstin Gier
Ezt a részt is szerettem, és szívesen olvastam, a fél csillag levonás azért, mert az első felében üresjáratok voltak érzésem szerint, és sokszor csak a semmin őrlődött Liv. Aztán a felétől fogva beindult és nem állt le a sztori egy pillanatra sem, izgalmas volt nagyon.
Még mindig imádom ezt az _álomvilágot_. :)
Még mindig imádom ezt az _álomvilágot_. :)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Silber - Az álmok második könyve
Kerstin Gier
_"Vannak álmok, amiket az ember nem akar elemezni, csak minél gyorsabban elfelejteni."_
A trilógia első kötetét olvasva úgy éreztem, ez a történet igazán nagy dobás lesz. Liv és barátai kalandjai egymás álmaiban - olyan különleges koncepció, ami vonzza az olvasókat. Vonzza a felnőtt olvasókat, akik már régen kinőttek a tini korszakból. Egy young adult, amit a megcélzott olvasó közönség mellett más korosztályt is be tud szippantani az álmok világába.
Azt reméltem, hogy ezúttal sokkal többet barangolhatunk a folyosókon és még több ajtó mögé bekukkanthatunk. A sztori nem kötött le annyira és az érdekesnek tűnő új karakterről, Senator Obitus Hazardról is kiderül, hogy semmi extra. Pocséklás így eldobni egy szereplőt, ha már ilyen jól kitalálta, megálmodta az író, dolgozhatott volna még vele egy kicsit, igazán ármánykodhatott volna többet a folyosón, úgy hogy féljek is tőle. Liv karakterénél úgy éreztem, Kerstin ezúttal egy kicsit túltolta, néha idegesített és átbillent a nyafka, butácska tini lány szerepébe és éppen ezért, vagy ezzel együtt nem éreztem hitelesnek szerelmét Henryvel. Számomra sokkal inkább Grayson a potenciális fiújelölt. Nem is lennék meglepve, ha a harmadik kötetben összejönnének, de valamiért úgy érzem az írónő ragaszkodik Henryhez. Mia karaktere végre elkülönül Livtől, bár úgy érzem korához képest lebutított, sokkal inkább tippelném 10 évesnek, mint majdnem 14-nek.
A karaktereknél érzett csalódottságomon hamar túltettem magam és inkább a sztorira koncentráltam. Sztori? Ha lenne! Kerestem a fő szálat, ami mentén haladtunk a történetben, de az apró családi perpatvarok mellett igazából semmi extrát nem tudott felmutatni Kerstin Gier. Legyünk őszinték, az első kötethez képes langyos lötyögés ez a könyv, amiben megfigyelhetjük a szerelmespárunk nem túl meggyőző kapcsolatát, valamint Bokker ártalmatlan intrikáit, amiket szintén nem lehet komolyan venni. Vártam valami igazán nagy csavart, valami mély titkot, ami felpörgeti az eseményeket, de csak a régi szereplők bolyongtak továbbra is a folyosókon. Arthur bosszúját eltúlozottnak érzem, de az alvajárás nagyon tetszett, annyiban volt kifogásom, hogy ennyire a végletekig nem mentem volna el. Ezt már indokolatlannak éreztem.
A mellékszereplőket viszont imádtam. Liv anyját, Lottiet, Bokkert és még azt a flancos Emilyt is, akit lehet utálni, mert minden könyvbe kell ilyen karakter. Ha most lennék tini, akkor fülig szerelmes lennék Graysonba, és miatta tutira én is biciklivel járnék iskolába. Egészen jó kis tini regény Az álmok második könyve, de nekem éppen az hiányzott belőle, ami köré lett építve történet.
Az álmok leírása elképesztőek voltak. Ha lehet ilyet mondani, hiteles ábrázolás, tényleg ennyire abszurd ez a világ, hasonló elemeket bárki vélhet felfedezni az álmaiban.
A könyvnek magának jó hangulata van, szerettem olvasni, jól éreztem magam ezek között a karakterek között, a mindennapjaikban. Lottie köszönöm a receptet, ki fogom próbálni!
_"...ha az álmok nem lennének, megölne az unalom."_
A trilógia első kötetét olvasva úgy éreztem, ez a történet igazán nagy dobás lesz. Liv és barátai kalandjai egymás álmaiban - olyan különleges koncepció, ami vonzza az olvasókat. Vonzza a felnőtt olvasókat, akik már régen kinőttek a tini korszakból. Egy young adult, amit a megcélzott olvasó közönség mellett más korosztályt is be tud szippantani az álmok világába.
Azt reméltem, hogy ezúttal sokkal többet barangolhatunk a folyosókon és még több ajtó mögé bekukkanthatunk. A sztori nem kötött le annyira és az érdekesnek tűnő új karakterről, Senator Obitus Hazardról is kiderül, hogy semmi extra. Pocséklás így eldobni egy szereplőt, ha már ilyen jól kitalálta, megálmodta az író, dolgozhatott volna még vele egy kicsit, igazán ármánykodhatott volna többet a folyosón, úgy hogy féljek is tőle. Liv karakterénél úgy éreztem, Kerstin ezúttal egy kicsit túltolta, néha idegesített és átbillent a nyafka, butácska tini lány szerepébe és éppen ezért, vagy ezzel együtt nem éreztem hitelesnek szerelmét Henryvel. Számomra sokkal inkább Grayson a potenciális fiújelölt. Nem is lennék meglepve, ha a harmadik kötetben összejönnének, de valamiért úgy érzem az írónő ragaszkodik Henryhez. Mia karaktere végre elkülönül Livtől, bár úgy érzem korához képest lebutított, sokkal inkább tippelném 10 évesnek, mint majdnem 14-nek.
A karaktereknél érzett csalódottságomon hamar túltettem magam és inkább a sztorira koncentráltam. Sztori? Ha lenne! Kerestem a fő szálat, ami mentén haladtunk a történetben, de az apró családi perpatvarok mellett igazából semmi extrát nem tudott felmutatni Kerstin Gier. Legyünk őszinték, az első kötethez képes langyos lötyögés ez a könyv, amiben megfigyelhetjük a szerelmespárunk nem túl meggyőző kapcsolatát, valamint Bokker ártalmatlan intrikáit, amiket szintén nem lehet komolyan venni. Vártam valami igazán nagy csavart, valami mély titkot, ami felpörgeti az eseményeket, de csak a régi szereplők bolyongtak továbbra is a folyosókon. Arthur bosszúját eltúlozottnak érzem, de az alvajárás nagyon tetszett, annyiban volt kifogásom, hogy ennyire a végletekig nem mentem volna el. Ezt már indokolatlannak éreztem.
A mellékszereplőket viszont imádtam. Liv anyját, Lottiet, Bokkert és még azt a flancos Emilyt is, akit lehet utálni, mert minden könyvbe kell ilyen karakter. Ha most lennék tini, akkor fülig szerelmes lennék Graysonba, és miatta tutira én is biciklivel járnék iskolába. Egészen jó kis tini regény Az álmok második könyve, de nekem éppen az hiányzott belőle, ami köré lett építve történet.
Az álmok leírása elképesztőek voltak. Ha lehet ilyet mondani, hiteles ábrázolás, tényleg ennyire abszurd ez a világ, hasonló elemeket bárki vélhet felfedezni az álmaiban.
A könyvnek magának jó hangulata van, szerettem olvasni, jól éreztem magam ezek között a karakterek között, a mindennapjaikban. Lottie köszönöm a receptet, ki fogom próbálni!
_"...ha az álmok nem lennének, megölne az unalom."_
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 31 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés