Rubinvörös

Meglepő módon nagyon tetszett!
Arra számítottam hogy egy szokványos ifjúsági regénnyel lesz dolgom, aminek egyetlen különlegessége az időutazós dolog lesz. És igazam lett-e? Nem. Sőt, azt vettem észre hogy elég nehezen bírom letenni, annyira leköt. :) Igaz, Gwendolyn és Gideon bimbózó érzelmeiből kicsit többet is elviseltem volna, de remélhetőleg ezt majd megkapom a folytatásban.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy végül is akkor ki áll a jó, és ki a rossz oldalon!

Bevallom őszintén, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem értettem, miért van mindenki oda meg vissza tőle. :) Nekem uncsi volt, picit vontatott, és nem nagyon történt benne semmi, csak húzták a nyilvánvaló dolgokat oldalakon át.
De aztán a könyv mégis elkezdett beindulni a felénél, a végére meg nagyon hűűű lett! :) Végre történtek benne érdekes és izgalmas dolgok! :) A legvégére tett csattanó azonban engem nem lepett meg, én már sejtettem, hogy ezt fogja belőle kihozni az írónő. De azért még tetszett, hogy így is lett, ahogy gondoltam. :)
Összességében jó könyv ez, és már kezdem is a folytatását, úgy hallottam az jobb lett, ez az első rész inkább csak a felvezetője. Mondjuk tény, hogy most indultak csak be a dolgok, hát veszem is elő a Zafírkéket és olvasom tovább. :)

---

Érdekes, újraolvasásnál semmi bajom nem volt, nem találtam unalmasnak, sőt, izgalmas volt az elejétől kezdve :) Úgy látszik, nem értek teljesen egyet önmagammal mostanában, ha újraolvasok :D Mindenesetre egy fél csillagot hozzádobok az előző értékelésemhez.

Kerstin Gier gyengéje a zöld szem. Az eddig általam olvasott regényeiben a férfi főhősöknek valószínűtlenül zöld szemük van, mintha csak kontaktlencsét hordanának. Egyébként meg, hol bujkáltak eddig előlem Kerstin Gier könyvei?

Jól belefutottam. Gondoltam, az Outlander után tartok egy kis pihenőt és szándékosan nem kezdtem el a második kötetet, mondván, most másfajta könyveket olvasok. Erre itt van a Rubinvörös, amit szintén időutazós és szintén letehetetlen. Olvastatta magát, izgalmas és mire észbe kapsz, már vége is az első kötetnek, hirtelen lezárással és minden lóg a levegőben, beleőrülsz a kíváncsiságba, hogy mi lesz? Szerencsére sikerült egyszerre beszereznem a három kötetet és már olvasom is a következő részt. Ezt javaslom mindenkinek, aki próbálkozni szeretne ezzel a könyvvel, mert nem fogod kibírni, hogy várj a folytatásra, amíg meg tudod venni vagy bent nem lesz a könyvtárban!

Az előszó óta sejthető, hogy ki valójában Gwendolyn: egy meg egy az három, nem volt nehéz összerakni! Ugyanúgy a születésnapjával kapcsolatos kavarodást sem. Akkora sablon, de simán el lehet felette siklani, mert igazából, bár lényeges, de nem törődsz vele, mert a történet magával ragad és nem állsz meg ilyesmiken bosszankodni.

Eddig még csak hasonlót sem olvastam, és bár imádom a fantasyt, de az urban fantasy nem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére ebbe a történetbe első látásra beleszerettem. Gwendolyn időutazó, mégsem ez a tulajdonsága fogott meg, hanem az, hogy látja a szellemeket és beszélget velük. Ettől eltekintve teljesen hétköznapi lány, aki imádja a filmeket és éli a középiskolások mindennapi életét, együtt lóg a barátnőjével, ártatlan, naiv, és éppen ez az, ami megnehezíti a dolgát, mikor kiderül, hogy ő a rubin.

A két kronográffal kapcsolatban egy kis ellentmondásba keveredett az írónő, de megint úgy érzem, hogy az ilyen kis hibák csak nekem zavaróak, ezért nem is mérgelődöm rajta.

Tetszik a könyv szerkezete, kedvenceim a fejezetek elején lévő feljegyzések az Őrzők krónikájából, plusz információkkal gazdagítanak, eléggé rejtélyesek, hogy a kellő hangulatba ringassanak. Tetszett a Temple épülete, a folyosók, a több évszázados történelem, amit köré írt az idő. Viszont nem tetszett a Saint-Germain grófféle vonal, sokkal jobban örültem volna egy fiktív személynek, mint az ezotérikusok agyon-magasztalt-csapból-is-folyó félistenének. Na, ez egy fél csillagba került nálam, de annyi baj legyen!

A fontosabb karakterek szépen ki vannak dolgozva, egy kicsit szerettem volna többet látni Gwendolyn családjából és a fontosabb őrzőkből is. A koncepció egyedi, a sztori telitalálat Kerstin Gier imádni való stílusával.

A filmről pár szó. Nagyon jó, de ha a könyvet választottad, akkor inkább ne nézd meg, mert csalódni fogsz!