Rókatündér

Nem is tudom mivel kezdjem. A borító egy szerelem volt első látásra. Nem vagyok egy rózsaszínes lány, de amint ezt megláttam, azonnal eldöntöttem, hogy megszerzem. Ezek után elolvastam a fülszöveget is. Nagyon érdekel a japán kultúra, így nem volt kérdés, hogy a történetbe is azonnal beleszeretek. Imádtam olvasni.

Ma egy igazán komfortkönyvet hoztam nektek.
Ez pedig nem más, mint Eszes Rita – Rókatündér című könyve.

Ez volt az első olyan japán tematikájú könyvem, amely modern korban, a mai Japánban játszódik, és a jelenlegi szokásokat mutatja be.

Hivatalosan egy romantikus young adult fantasy, de nem kell megijedni a fantasy vonaltól, mert ez igazából csak annyiban jelenik meg, hogy a főszereplő egy kicune (erre majd később kitérek, mit is jelent pontosan).

A könyv igazi témája inkább egy 18 éves lány útkeresése, ahogy próbálja megtalálni önmagát.

Nagyon érdekes volt számomra a mai japán kultúra és szokások világa – mennyire radikálisan különböznek az európaitól.
A hozzáállás a fiatalokhoz, a dohányzáshoz, a drogokhoz, a nemi élethez, valamint a tiszteleti körök hagyománya, és hogy ez időnként mekkora terhet jelent számukra.

Egy kicsit a történetről:

Japánban a kicune legendája egy régre visszanyúló népmesei hiedelemvilág.
A kicunék olyan nők, akik rókává tudnak változni, és az emberek álmában járnak. Képesek gondolatokat elrejteni az álmokban, ezzel befolyásolva másokat – akár meg is keserítve az életüket.

Midori egy ilyen kicune lány, aki emiatt a tengerparton él a nagymamájával, magányosan. Nincs szociális élete, mindössze egy férfit ismer, aki a parton szokott rajzolni. Farkas alakban közelíti meg, így férkőzik a bizalmába.

A nagymamája azonban úgy dönt, hogy Midorinak meg kell találnia önmagát, ezért a nagyvárosba küldi iskolába.

Kifejezetten örültem, hogy egy klisék nélküli, könnyed hangvételű történetet olvashattam.
Számomra igazi komfortkönyv lett.

Rettentően aranyos történet, alapvetően kellemes limonádé, a jó értelemben. Imádom japánt, az orzságot, a kultúrát és mindent ami oda köthető. Sajnos csak egy álmom oda eljutni, de ebben a könyvben színesen szagosan előttem volt. Egy-egy magyarul írt mondatban is kihallottam a tipikus japán hanghordozást amik animékből rám ragadtak, szinte nosztalgikus élményt adott számomra.
A történetvezetés nekem tetszett, lassan épült fel, nem voltak eget rengető csavarok, de Midori szemén keresztül meg tudtak érinteni. A közepe tájékán kicsi lassabban haladtam, de a végére visszahozta az eredeti lendületet. A karakterek szerethetőek voltak, még ha egyik másik kicsit túl sarkos és kétdimenziós. De a főszereplők és a kiemelt mellékszereplők belopták magukat a szívembe.
Vörös pöttyös könyvhöz képest egynémelyik jelenet vagy történetszál nekem erős volt, de csak a kategóriában, amúgy adott egy kis komoly hangvételt a történéseknek. Úgy is mondhatnám, egy-egy dézsa hideg víz volt, hogy ne merüljek el a kis szabadnapos limonádémban.
Összességében kedves történet, ha valami nyugodtabbra, de mégis figyelmet fenntartóra vágyik az ember.