Boris Vian az abszurd mestere. E regényének (talán főművének) címe is abszurd, hiszen nem Pekingben, s nem is ősszel játszódik. Egy biztos: játszódik, s a játékosság, képzeletgazdagság jellemzi leginkább Vian abszurd remeklését, a modern francia próza párját ritkító, elképesztő klasszikusát, mely egyszerre elgondolkoztató, mélyen emberi alkotás, pompás stílusbravúr és a modernkedés csúcsteljesítménye, blöffje és paródiája… épp csak nem szabad minden szavát komolyan venni.
A Pekingi ősz az 1959-ben mindössze harminckilenc évesen elhunyt francia író, Boris Vian egyik leghíresebb műve. Az írót a szürreális cselekményszálai közé szőtt egyedi humora és váratlan fordulatai emelik ki kortársai közül. Ha lehetőséged van rá, olvasd el a könyvet, ajánld másnak is, végül pedig beszélgessetek róla. ((Minden egyes könyve elolvasásával pedig még szórakoztatóbbá válik a többi is.)) Petitjean tiszteletes, a történet egyik karaktere jól összefoglalja ezt a sajátságos, eszmecserére okot adó regénybeli hangulatot: „Általában […] én másként színezem a gondolataimat, mint kartársaim, ami elmélkedéseimnek bájt s egyúttal roppant egyéni színezetet kölcsönöz. A jelenlegibe például egy biciklit vittem bele.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ez volt az első könyvem a szerzőtől - a sajátos humora és stílusa nagyon tetszett, a két pont levonás a történet és néhány szereplő miatt jár. De folytatom az életmű megismerését :)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat