A legszerethetőbb történet fiatalokról fiataloknak és lélekben fiataloknak! Lara Jean a legjobb végzős évét tölti. És még annyi minden áll előtte: egy osztálykirándulás New Yorkba; a végzősbál a barátjával, Peterrel; egy tengerparti hét a ballagás után. Aztán átköltöznek az egyetemre, ami elég közel esik az otthonához ahhoz, hogy hétvégenként hazaugorjon csokidarabos kekszet sütni. Az élet nem is lehetne ennél tökéletesebb! Legalábbis Lara Jean így gondolja... egészen addig, amíg váratlan híreket nem kap. Most a lánynak, aki fél minden változástól, újra kell gondolnia a terveit. De ha a szív és az ész két különböző dolgot súg, melyikre érdemes hallgatni? A fiúknak, akiket valaha szerettem-sorozat hatalmas világsiker! Már tévésorozatban is hódít! Íme a trilógia meglepetés lezárása! Lara Jean levélíró napjai folytatódnak ebben a magával ragadó történetben. Légy részese örömeinek! "Édesen szórakoztató." - Entertainment Weekly Szereted a Vörös pöttyös könyveket? Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog. 12 éves kortól ajánljuk!
A harmadik és egyben befejező résszel kapcsolatban is vegyes érzéseim vannak. Egyrészt ott kavarog bennem, hogy talán meg sem kellett volna írni, másrészt viszont őrületesen tombol bennem, hogy miért nincs folytatva? Ennek több oka is van, a legfőbb viszont az, hogy a fő szálak, amik ezt a regényt mozgatták egyszerűen nem lettek befejezve. De nézzük is a főbb gondolatokat, amik eszembe jutottak a regény olvasása során:
- A fő szál, a továbbtanulás a végletekig lett húzva, és végül is nem tudjuk meg soha már, hogy mi történik. Lara Jean és Peter is bekerül egy egy egyetemre, de hogy ott mi lesz velük, ez marad nyitott kérdés.
- A szex is egy igen fontos kérdés ebben a regényben, de azt sem tudjuk meg, hogy Lara Jean hogyan éli meg a nagy elsőt. Engem például kifejezetten érdekelt volna, úgy hiszem, hogy emiatt és a 1. pontban leírtak miatt bőven megérdemelt volna a regény egy rövidke folytatást, amelyben tisztességes leírást kaphatott volna a könyv. Vagy esetleg egy picit hosszabb lehetett volna a lezárásokkal. De azt hiszem az írónő is érezte, hogy ebben a sorozatban ennyi volt.
- A két oldalanként való csokis keksz sütés iszonyatosan monotonná tette az egész regényt, tele van folyamatos ismétlésekkel.
- Azt kell mondjam, úgy érzem, jellemfejlődés nem igazán történt a regényben. Sőt. Lara Jean maradt ugyanaz a kissé gyermeki, aranyos lány, aki hajlamos mindent IS túlgondolni. -- A végére azért voltak olyan tulajdonságai, amik idegesítővé váltak.
- Változatlanul édes, és habos-babos könyv, ami azért segít elterelni a gondolatokat, és segít kikapcsolni.
- A New Yorki kirándulás zseni, több hasonló kellett volna bele.
- Ha Trina a szomszédban lakik, akkor miért költöztetőkkel költözik?
- Az egyetem kérdés sem volt túl reális sem túl jól kifejtve. Nem tudtuk meg, hogy milyen a képzés, csak azt hogy jó, meg hogy kinézetre beleszeretett az épületbe. Érdekesen festene, ha úgy választanánk iskolát, hogy milyen szép kút van az udvaron, amibe nem mellesleg belepisilnek a felsősök. Istenem de szeretnék én is ott lenni!
- Chris szerepét tulajdonképp nem értem. A legjobb barátnő dolga, hogy mindig az ember mellett álljon, terelgesse vagy vele tartson ha valami idiótaságra készül az ember. Hogy helyrerakja az embert ha kicsúszik a lába alól a talaj, és mindig hallgató fülekre találjon az ember, ha valakinek beszéli akar. Én Chrisben semmit nem láttam ezek közül.
- Minden egyes komolyabb szál egyszerűen túl hamar le lett zárva. Túl sok minden történt, és semmi nem kapott kifejtést.
- Peter anyjához lenne egy-két keresetlen szavam.
- És van amit nem fogok megbocsátani az írónőnek soha.
Összességében szerintem az első könyv kiemelkedően jó, édes, aranyos, a második elmegy, és a harmadik tetszett a legkevésbé. Ez a sorozat a történet előrehaladtával egyszerűen elkopott.