Nap nap után - Filmes borítóval

A közelgő filmpremier miatt lépten-nyomon szembe jött velem ez a könyv - gondoltam, egye fene, mostanában úgyis újra rákaptam az ifjúsági irodalomra, adok neki egy esélyt. Előre idegenkedtem a sztoritól és a 'radarom' nem is csalódott...

'A' minden reggel másvalakiként ébred: születése/keletkezése (?) óta az aktuális életkorának megfelelő testben él egy napot. Hozzá hasonlókról nincs tudomása, és saját magáról sem tud sokat - néhány emléket őriz meg a korábbi napjaiból ill. azt, hogy felesleges ellenkeznie a sorsa ellen, másnap reggelre mindenképpen el kell hagyni az aktuális testet. A 'megszállt'; embereknek, az általa alteregóknak hívottaknak, elvileg nincs tudomásuk erről; az eltelt napról pár benyomásuk, emlékük marad meg.
Éreztem, hogy nincs jövője ennek a minden nap új testben megszülető szálnak - a könyv vége engem igazolt. Az egyetlen értelme, hogy egy karakteren át sok tini életébe bepillantást nyerhettünk, szájbarágósan megtudhatja az olvasó, hogy a mértéktelen piálás, zabálás, drogozás rossz; kommunikálni kell egymással, a szülőkkel, barátokkal, stb. Illetve erős az LMBTQ szál is, több szereplő sorsában is megjelenik - David Levithan üzenete, hogy a szerelem nincs nemhez és testalkathoz, típushoz kötve.

A könyv legérdekesebb része, a más testbe születés és ennek további lehetőségei nincsenek kibontva, ott maradunk a könyv végén egy nagy kérdőjellel. A 'folytatás';, az Egy másik nap Rhiannon szemszögét meséli el - terveztem, hogy ezt is elolvasom gyorsan, de a sok negatív értékelés, ill. az hogy nem ad sokat hozzá a sztorihoz eltántorított. A Goodreads szerint idén ősszel érkezik a 3. rész, Someday címmel, amiben az elsőben meglebegtetett szál, az hogy 'A'-n kívül mások is élnek így, kerül a középpontba.
Oké, ez egy ifjúsági regény, már régen nem én vagyok a célcsoport - és azt mondom a kamaszoknak adhat gondolatokat a szerelemről, önmaguk elfogadásáról, vagy hogy ráismerjenek egy rossz párkapcsolatra - de számomra ez az idei év egyik leghiábavalóbb olvasmánya.