A megfelelő áldozatért cserébe bármit megkaphatsz... Kihrin D'Mon egy egész birodalom haragja elől menekül, mióta megsemmisítette a Béklyókövet, és ezzel szabadjára engedte a démonokat Quurban. Szökési kísérlete Janel Theranon, a rejtélyes jorati nő útjába sodorja, aki azt állítja, hogy ismeri őt. Amikor Janel arra kéri, hogy segítsen, Kihrinnek számos veszéllyel kell szembenéznie: egy titkos lázadással, egy sárkánnyal, amely képes elpusztítani egy egész várost, valamint régi ellenségével, a Relos Var nevű varázslóval. Janel úgy hiszi, Relos Var rendelkezik a világ egyik legnagyobb hatalmú ereklyéjével - a Sarokkővel, amelyet úgy hívnak: Minden Dolgok Neve. És ha a nőnek igaza van, akkor talán semmi sem akadályozhatja meg Relos Vart abban, hogy megkapja, amit akar. Márpedig ő Kihrin D'Mont akarja, ám lehet, hogy a világnak ezért súlyos árat kell fizetnie.
(Az első könyvnél azért 1 csillaggal kevesebbet adtam rá.)
A sorozat első könyvénél a rengeteg információ áradat miatt (főleg a világ történelmi felépítésére vonatkozóan) feltettem az elméleti kérdést: "Mi marad így a folytatásra? És ez alapján a könyv alapján azt kell gondoljam, hogy bőven maradt még mi."
És itt vagyunk a második könyvvel és igazam is volt, meg nem is. Sajnos a történelmi tárház kifogyott és bár így is kapunk belőle egy adagot, az nagy részt ismétlés, vagy pedig az adott régió történelme.
Miről is szól ez a könyv? Hát ezt 4 szóban le lehet írni: csődör, kanca, thudajé, thorra. Az avatatlan szemnek ez nem sokat mond, de aki olvasta a könyvet, azt tudja, hogy széltében hosszában ennek a négy szónak a jelentése lengi be az egészet. Ez a négy szó, amit egy 10 mondatos bekezdésben le lehetne tudni, de az írónő 600 oldalon keresztül rágja a szánkba. Ez a négy szó, ami annyira PC és 2021 (és nem csak ez, hanem sok minden más is a könyvben), ami egy fantasy könyvbe szerintem nagyon nem fér bele, de én szemet húnytam felette (mondjuk úgy, hogy nem zavart).
Ezt eltekintve kicsit kifogyott a kraft az előző részhez képest... a történet most is érdekes volt, de közel sem annyira, mint Kihriné. A két szemszögű elbeszélést most még az előző részhez képest is jobban feleslegesnek éreztem, mert itt még annyit se adott hozzá a dologhoz. A "jelen" történései, az az a történetek közti "pihenők" most jobbak voltak viszont, mint az első részben (ahol az elejétől eltekintve, szinten teljesen kimaradt ez a dolog), jobban ki is lett dolgozva.
Mindenki negatív példaként hozza fel ezen könyvek esetében, hogy tégla nagyságúak és hosszúságúak... hát nem tudom, ez egy fantasynál azért elvárt, én mindenképp örültem neki, hogy hosszú, csak tudnám mivel írta tele az írónő, mert táj, épület, szereplő kinézet leírás nem igazán van benne... mégis pörögnek a lapok. :)
{{Qown árulása a végén meglepett... szerintem kicsit szembe megy a jellemével... bár ezt csak akkor nevezhetjük árulásnak, ha Relos Var gonosz... amit azért nem jelentenék ki egyértelműen... legalábbis így két könyv után nem.}}
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat