KÜLÖNLEGES, ÉLFESTETT KIADÁS Mintha a Fűrész találkozna Az éhezők viadalával. Két elrabolt, ketrecbe zárt, de a sötétségben egymásba kapaszkodó fiatal hátborzongató története. Noelle Meyer és Evan Sinclair emberrablás áldozatai lesznek. Fogalmuk sincs, miért éppen őket választották, csak azt tudják, hogy összeköti őket a tragikus múlt: Evan apja megúszta Noelle édesanyjának meggyilkolását, miután a nő halálát balesetnek minősítették. Az eset teljesen szétzúzta a lány családját. Bár a múltbéli események miatt ellenségek lehetnének, a két fiatal belátja, hogy a túlélés érdekében nincsen más esélyük, csak az összefogás. Az egyik szadista próbatételt élik túl a másik után, mígnem egyszer fellángol a szökés esélye. Csakhogy minden boldog befejezésnek ára van... A ketrecben sínylődő fiú és lány csak egyetlen embertől kaphat választ a miértekre: a Gyűjtő minden titkok tudója. De kicsoda a rejtélyes férfi, aki egyszerre segíti és pszichopata módjára csodálja a két, fogságba ejtett fiatalt? Vajon sikerül-e a maguk oldalára állítani, mielőtt túl késő lenne? Mia Sheridan New York Times bestsellerszerző, eddig főként romantikus regényeivel hódította meg a könyvimádók szívét. Ezúttal egy olyan vérfagyasztó, de a sötétségben megbúvó szépséget is megvillantó krimivel jelentkezik, amely fordulataival egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót. A Minden apró esőcsepp az utolsó oldalt követően is kísérteni fog, és leellenőrzöd majd, tényleg bezártad-e az ajtót.
Korábban már próbálkoztam a szerző egyik romantikus regényével, de őszintén szólva nem hagyott bennem mély nyomot. A Minden apró esőcsepp viszont más műfajba tartozik (dark romance, krimi, thriller címkékkel fut), így adtam neki még egy esélyt, hátha csak a zsáner nem passzolt hozzám. Most már biztos vagyok benne, a szerző nem igazán az én világom.
A történet alapötlete izgalmasnak hangzik, hiszen két fiatalt elrabolnak, ketrecbe zárnak, és egy beteges „játéknak” lesznek a részesei. A „játékszabályok” brutálisak, bármit megtehetnek velük, amíg valaki fizet érte, fogadások sokasága és minden döntésük hatással van a másik sorsára. Ez a helyzet teremti meg a kapcsolatuk alapját, amit aztán a szabadulásuk után is követhetünk, éveken át.
A címkék alapján sötétebb, feszültebb hangulatot vártam, de őszintén? Nekem kevés volt. Az erőszakos, borzongató részek inkább csak sejtetés szintjén voltak jelen, pedig ezekből sokkal többet ki lehetett volna hozni. A menekülés is meglepően hamar lezajlott, majd a hangsúly áttolódott a továbblépésre, ami sajnos nem lett elég kidolgozott vagy mély. A történetük felgöngyölítése, viszonylag izgalmasan alakult, de a többi vonal nem igazán kötött le.
A borító szövege is mást sugallt. A Fűrészhez való hasonlítás szerintem félrevezető, aki attól tartana, nyugodtan megpróbálkozhat vele, mert közel sincs ahhoz a hangulathoz vagy brutalitáshoz.
A szerzői stílus számomra továbbra sem működik. Sokszor éreztem, hogy kizökkent a szöveg, elkalandoztam, nem tudott lekötni. Ami viszont pozitívum, az utolsó negyed kifejezetten tetszett! Végre jöttek a fordulatok, pörgött a történet, volt benne egy kis feszültség. Bárcsak az egész könyv ilyen lett volna…
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de azt hiszem, itt lezárom Mia Sheridannel való próbálkozásaimat. Egyszerűen nem rezonálunk egymással és ez teljesen rendben van. ☺️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat