Megőrülök érted

Nem tudtam azonosulni a narráció stílusával és a történettel sem. Összecsapott, időrend nélküli sztori, ami sehonnan nem vezet sehová.

"Egy nőt még mindig a párkapcsolata tesz teljes értéke személlyé, ez a szemlélet még mindig létezik (..).A világ a pároké. Legyenek akár boldogtalanok."

Hú..hol is kezdjem? Talán ott, hogy az első negyedével napokig szenvedtem. A sarokba akartam vágni. Az idegeimre ment ez a paranoid ping-pong "a férfi, akivel lenni akarok" és "a nő, akinek a megszállottja vagyok" között, úgy éreztem, hogy még a zsigereim is elutasítják ezt a könyvet. Aztán elolvastam @Rita Harangozó ajánlóját, és azoknak a bizonyos zsigereknek a mélyéről a fejemre koppant a felismerés, hogy miért nem akarok én ezzel a sztorival jóban lenni. Újra nekiveselkedtem, aztán gyakorlatilag két óra alatt kivégeztem.
Egy fiatal nő titkos viszonyt folytat a férfival, aki nem az övé, de másé sem, mert igazából mindenkié, amiből különösebb titkot sem csinál. Közben megpróbálja saját finoman szólva zűrös magánéletét is kordában tartani, és ha ez nem lenne elég, a közösségi platformok nyújtotta szinte végtelen lehetőségeket kihasználva szabályosan tapad a férfi és környezetének életére. Vajon lehet ennek megálljt parancsolni, mielőtt minden élet tönkremegy?

Az elején nehéz volt a csapongó stílust követni. Sokáig az is zavart, hogy azok a kis fejezetcímek sokszor nem kötődtek a hozzákapcsolt tartalomhoz. Furcsa volt az is, hogy szinte senkinek nincs neve. De egy idő után nagyon vitt magával ez a kamaradráma. Olyan sodró volt, mintha egyetlen levegővétellel elkezdődött volna egy végeláthatatlam monológ, amiről úgy hámozódtak le a rétegek, ahogy a főszereplőnk egyre jobban rákattant az online sztalkolásra. Nem csupán egy történet egy nő rajongásáról, ami megpróbálta elnyelni őt, hanem egy történet az érzelmi függésről, annak a vágyáról, hogy akarjanak minket,és csak minket, akkor is, ha ezért gyakorlatilag önmagunkat vetkőzzük le. Egy nem szokványos sztori a közösségi média hatalmáról, ami úgy kebelezi be az embert, ha nem figyel oda mint az indák a dzsungelben, és befolyásolja a gondolatainkat, a cselekedeteinket, motivációinkat. És tudjátok min gondolkodom azóta is? Miért jellemzően a nők azok, akik ennyire alárendelik magukat egy szenvedélynek? Vajon egy férfi is meg tud ennyire kergülni?

Nagyon örülök, hogy végül elolvastam ezt a könyvet, bár be kell vallanom eléggé rám telepedett. Nem biztos, hogy valaha is előveszem újra, de sokat lehet okulni belőle, ez kétségtelen.