Mary

Amennyire jól kezdődött ez a könyv, és amennyire szerettem az első felét akkora csalódás lett, és annyira megutáltam a végére.

A történet két idősíkon fut. Az egyik 1816-ban, és arról az időszakról szól mikor Shelley Svájcban tartózkodott ahol megfogalmazódott benne világhírű regénye a Frankenstein. A másik 1812-ben pár hónapnyi eseményt ölel fel, mikor a fiatal 15 éves Maryt Skóciába küldik egy idegen családhoz "lábadozni";. A könyvben a két rész elég aránytalanul oszlik el, az 1812-es események kapnak nagyobb hangsúlyt. Mindkét részben vannak pozitívumok és negatívumok, amelyek aránya szintén elcsúszik a könyv végére a rossz irányba.

Ami kifejezetten tetszett benne, az a misztikus, nyomasztó hangulat ami árad a könyvből, helyenként még ijesztő is volt. Szépen, és nagy gonddal megírt könyv, amely a végére azonban inkább hat túlírottnak, túlragozottnak. Vannak benne olyan témák, amik unásik vannak ismételve, mint például Mary anyjának és első gyerekének elvesztése (amit megértek, hogy nagy jelentőséggel volt rá, és személyiségformáló is lehetett számára, de, mikor már huszadjára ezen nyűglődik elveszti a hatását, mélységét), valamint a leszbikus szál hangsúlyozása a Skóciában töltött időből (Életemben nem olvastam még ennyiszer leírva a bimbó szót, mint ebben a könyvben és nem, nem a rózsabimbóról volt szó egyszer sem).

A felnőtt Mary kifejezetten idegesített, az a beletörődés amivel hagyta, hogy a férje és a mostohatestvére, meg úgy kb. bárki más viselkedjenek vele, számomra nagyon idegennek érződött, egy ilyen kaliberű nőtől. Persze hangsúlyozva volt, hogy mennyire szereti a férjét, és ezért bármit képes elviselni amit tesz, de, a könyvből nekem hiányzott az a rész, hogy mégis mit tud ez az ember, amivel így magába bolondította a nőt. Mivel a megismerkedésükről egy szó sem esett, így eléggé súlytalan volt ez a rész.

Tetszettek azok a kis apróságok, beszélgetésrészletek, tájleírások, tudományos kísérletek erdeményeinek megvitatása a tűz mellett, stb. amik végül egy egésszé álltak össze a Frankensteinben, és itt bele voltak csempészve a könyvbe, mint inspiráció Mary számára.

Sokat tudnék még írni erről a könyvről, mert sok minden tetszett benne és sok mindent utáltam is a regényben. Ha a könyv tudta volna tartani az első felében felépített hangulatot, feszültséget egy eszméletlenül érdekes, izgalmas könyv lett volna, tipikusan az, amely esős hétvégékre való. Így azonban csak egy elvesztegetett esély maradt számomra.