Burning Crown - Lángoló korona (Könyvsárkány kiadás)

Az eleje nem nagyon tetszett, lassan bontakozik ki a történet, de a végére megszerettem a szereplőket és szeretném tudni a folytatást.

Vegyes érzéseim voltak a történettel. Elég nehézkesen, lassan indult be a sztori, valahol a közepe felé kezdett érdekesebbé válni a dolog. Yessa gyásza és fájdalma a {{testvére és egyben sárkánya halála után}} érthető, ugyanitt Cassim előítélete és távolságtartása szintén érthető eddigi tapasztalatai és sanyarú sorsa miatt. Konkrétan kb. az utolsó három fejezetben történik valami igazán lényeges, a legutolsó oldalon lévő csavarra meg már konkrétan a könyv eleje óta számítottam. _I saw it coming._ Sokan a Fourth Wing-hez hasonlítják, de ez már ott sem volt nagy durranás.
Cassim érdekes és rejtélyes karakter, sajnálom, hogy belőle és úgy anblokk a sárkányokból nem kaptunk eleget, de hát van még két rész a trilógiából, gondolom oda is kell tartogatni ezt-azt.
Amiért folytatnám a sorozatot, az igazából csakis Cassim miatt lenne, {{ez az egész _Parázsfiú_ dolog böki a csőrömet, pláne, hogy Ilia úgy tűnik pontosan tudja, kicsoda, sajnáltam, hogy a kérdésre nem kaptuk meg a választ a végén.}}
Összességében egy okés fantasy könyv, szerintem lassú cselekménnyel, meg minimális romantikus slowburn-nel és 18+ résszel.

Nekem ez a könyv valahogy nem jött be. Sokszor unatkoztam közben. Nem hozta számomra az izgalmakat.
Az eleje nagyon lassan indult be.

A Negyedik szárnyához hasonlítgatják, de teljesen más a történet. Nekem például az sokkal jobban át is jött.
Pedig itt sok reményt fűztem az alakváltókhoz.