In the Weeds - Behálózva

A Lovelight farm után nem volt kérdés, hogy a folytatást is szeretném olvasni, szerencsére a Kossuth kiadó nem is várt sokat és elhozta nekünk!
Annyira aranyos volt ez a rész is, szinte simogatta a lelkemet! Tele volt kedvességgel és humorral az egész.
A kisvárosi hangulat zseniálisan át lett adva, a szereplők cukik, a szomszédok pedig kellően kotnyelesek

Már legutóbb is felkeltette az érdeklődésemet Beck és Evie párosa valamint az, hogy vajon mi történhetett azon a bizonyos konferencián. Most erre megkaptuk a választ!‍

De számomra annyira hihetetlen, hogy ebben a városban minden felnőtt ember vak!
Az első részben is fogtam a fejem, hogy Luka és Stella hogy nem vette észre a nyilvánvalót, de itt…?!
Itt tisztában voltak a vonazommal a főszereplők, de nem kellett vele foglalkozni…
Evie megpróbálja újra megtalálni magát a városkában, miután úgy érzi teljesen kiégett. Rengetek vicces, néha pedig szívmelengető helyzetbe “keveredik” a helyiekkel miközben segít nekik.

Egyértelműen Beck személye került közelebb hozzám, borzasztóan szimpatikus volt a karaktere. Ahogy a családjával, ahogy a barátaival és, hogy a lánnyal viselkedett… egyetlen alkalmat kivéve.
A konfliktus számomra kissé bugyuta és kissé érthetetlen volt, főleg amiatt, ahogy a férfi reagált.

Nem kell egy világot megváltó könyvet várni, kikapcsolódásra tökéletes, egy igazi nyári limonádé!

Engem behálózott?

A Lovelight farm után kérdés sem volt, hogy a sorozat második részét is el szeretném olvasni, mivel az elsőt nem tudtam letenni. Talán túl nagy elvárásokkal futottam neki, mert nem teljesen azt kaptam, amit vártam.

Az elmondható erről a könyvről is mennyire cuki és léleksimogató egy alkotás, nagyon jókat lehet rajta nevetni és… és ennyi… Összességében egy újabb romantikus kis cukormáz, amelynek a cselekménye nagyban lerövidülne, ha a két főszereplő kinyitná a száját és végre elkezdene kommunikálni egymással. Igaz itt volt egy fő momentum, ami igazán megragadott, az pedig nem más mint maga a boldogság és igazából ez a fonal volt az, amely megmentette igazából számomra a regényt és nem éreztem azt, hogy “Na ez is csak egy tucatáru volt.”. “Bennem találta meg a boldogságát.
Ahogy én is megtaláltam benne az enyémet.
Bennünk.” Igaz konkrétan ezzel a mondattal egyáltalán nem értek egyet. Hiszen nem másokban találjuk meg az igazi boldogságot, hanem saját magunkban, ebből is feltűnik a könyv mennyire átment romantikusba és nem teljesen önfejlesztésbe, ami szerintem sokkal nagyobbat dobott volna rajta. Ha saját magadat, egyedül nem szereted, nem szereted a saját csöndedet, ami körülvesz, mást sem tudsz szeretni. Persze ennek a köyvnek nem az volt a lényege, amely az elején olyan jól indult (találd meg a boldogságot, apró dolgokban találd meg minden nap a boldogságot), szerintem ezt az egész mondanivalót nagyon elszúrták a végére. Lehet csak én nem vagyok túl romantikus kedvemben, de nekem ez a véleményem, hiába van ott feltűntetve a címke, hogy NYÁLAS. És igazából az egész könyvre ez a legjellemzőbb. Ezzel az egyetlen szóval körül lehet írni és ha valaki egyébként falja ezeket a regényeket, akkor szerintem tökéletesen meg lesz vele elégedve, de én többre vágytam. Igaz az első rész is majdnem ugyan ilyen volt, de valahogy nekem ennek most nem jött át a hangulata. “Úgy érzem, mintha hetek óta tartana köztünk az előjáték.” Ez a regény az volt és itt nem izgultam mikor jönnek már végre össze, mert ez már kínszenvedése felért. Könyörgöm, ennyire vakok az emberek és némák???? Én nem akarom lehúzni csak mert romantikus, rá kell jönnöm, nekem ez a műfaj már nem igazán nyújt eleget.

“Mióta nem csodáljuk már a körülöttünk lévő világot?” Nem a legrosszabb regény, az tény és való, tényleg nagyon cuki és vannak benne igazán értékes pillanatok és megjegyzések. A mások, hogy azért is érdekelt engem ez az egész, mert rohadtul furdalta az oldalam az első részben, mi az Isten történhetett azon a nyamvadt konferencián és milyen érzések maradtak utána főszereplőinkben.

“Nem tudom, mit árul el rólam, hogy felizgat egy földet ásó nő. Valószínűleg semmi jót.” A sexy farmer, akiért bomlanak a nők. Nem tagadom az első részben versengett Luka-al és nagyon kíváncsi voltam megnyeri-e végül, de mé igazából mindig nem tudok nyertest avatni. Beckett zárkózott, mogorva és áááááá gy pervez fantáziából előlépett álom. Imádtam belekukkantani a fejébe és kiakasztott, amikor mindent elhallgatott!!!!

“– Nem baj, ha mást akarsz – folytatja. – Az emberek változnak. Van jogod megváltozni. Attól, hogy kevesebb dolgot csinálsz, még nem leszel kevesebb.” Evie fejlődéstörténetét ezenfelül imádtam, szépen mutatta be egy gyógyulás teljes útját és azt, hogy a boldogságot néha nem kell keresni, mert az ölünkbe pottyanhat.

Összeségében nekem nem lett a kedvencem, de biztos vagyok abban, hogy a műfaj kedvelői falni fogják minden egyes sorát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Meg kell értenem, hogy néha a hullócsillag egyáltalán nem varázslat.”